Na igen és van többi is. Akkor kezdem sorjában.
Múlt hét elég mozgalmas volt mifelénk Kürtiéknél. Kezdem a Halloween-i rémisztgetéssel. Danesz , Andris, és Esztike ugyanis beöltöztek rémnek. "Rémesen" néztek ki, és mi szülők tehetünk erről. Danit vámpírnak, Andrist foszladozó hullának, Esztikét pedig csontváznak festettük ki. Nagyon jóra sikeredtek , majd képeket is rakok fel róluk.
Szóval elmentek rémisztgetni, és egy csomó csokival, meg cukorkával értek haza. Nagyon élvezték ezt a mókát, nem tudom akikhez becsöngettek mennyire díjazták őket, de a jelek illetve a cukrokból mérten azért volt aki díjazta.
Másnap eljöttek hozzánk "Ankáék" és hozták tündéri kislányukat a Rebust is. Csak úgy betoppantak pont palacsintát sütött apac, tudják ők is mikor kell jönni.:))) A két kis pöttöm nagyon eljátszottak.
Hétfőn aztán meglátogattunk mi is a halottaink sírját, szép idő volt és letudtuk délelőtt a kötelességeinket mindenkihez vittünk virágot is. Mielőtt elmentünk félig készre megcsináltuk az ebédet is ne délben kelljen rohanni a kajával. Nem vettük észre hogy a tűzön felejtettük a rizst, igaz csak "takarékon" , de így is mire hazaértünk az alja a rizsnek teljesen odakozmált, égett szagot terjesztve szét a lakásban. Daneszom itthon maradt, ő inkább játszott az Andrissal mintsem eljöjjön velünk a temetőbe. Mikor beértem a lakásba egyből érezni lehetett az égett szagot , meg is ijedtem eléggé, mikor észrevettem hogy a rizst hagytuk a tűzön.
Kérdeztem is az én nagyobbik gyermekemtől nem érezte hogy valami égett szag lenne a lakásba?
De ő érezte , de nem foglalkozott vele. Na szép mondhatom, legalább telefonálhatott volna vagy valami. Kicsit gondolkodóba is estem. Mi lett volna ha tűz üt ki?? Észre sem veszi!!! Váááááá belegondolni is rossz, na de nem lett baj , csak az ebédünk egy része lett oda, és gazdagodtam egy újabb égett lábossal.
Persze a szünetbe elmentünk anyukámékhoz is.
Már régen jártunk náluk. Jó nagyot ebédeltünk és sétáltunk, és persze megköszöntöttük anyut mert az 58. szülinapját ünnepelte.
Itt is nagyon elvoltak a gyerekek és mi is remekül éreztük magunkat. Daneszommal fociztam is kicsit az udvaron, mert van ott neki focikapuja, így hát nem lehetett kihagyni a kapura rúgásokat, na meg ha labda játék akkor azonnal visszaváltozom örökmozgó fiatal csitrivé, és szó szerint meghülyülök. Persze ennek Daneszom felettébb örül, mert ilyenkor nagyon jókat játszunk együtt.
A térdem azonban az egyik kapura lövésnél szépen megrándult (többször műtötték) úgyhogy a móka sajnos ott véget is ért. De azért nagyon jó volt együtt rúgni a bőrt a fiammal, élveztem tényleg. Mindeközben az én életem párja hatalmasat durmolt ebéd után és nagyon kipihente magát! Biztos anyu húslevesében lehet valami, de mindig elálmosodik anyuéknál. Ráfért a pihi.
A hét viszonylag nyugisan telt Daneszom végre kipihenhette magát itthon, Bálintom meg hozta a formáját.
Egyre többet beszél gagyog, 100%-on pörög és közben tündéri. Mindent megért amit mondunk neki, odahozza a labdáját ha kérjük, vagy megkeresi a cumiját, és ha megyünk sétálni a cipőt is hozza. Elkezdett építeni a kockáival .Mostanában amikor boldog és jókedvű avval fejezi ki hogy elkezd pörögni és szórakozik. Megtapsolja magát ha valami olyat csinál amiért tudja hogy dicséretet érdemel. Például egész ügyesen eszik kanállal egyedül, mindig hagyunk az ebédből a tányérján és ő azt nagy élvezettel kanalazza ki még ha utána több takarítással is jár. Apa mostanában nem tud betelni vele.
Folyamatosan mosolyog és kimutatja az érzéseit , ezért mostanában extraball-nak v. multiballnak nevezi. Tudjátok a flipperes játék bónusz golyója. Mert szerinte a Danesz szerint, és szerintem is extrán aranyos! (bocsássátok meg az elfogultságunkat)
Alvás téren is sokat fejlődött és most már mondhatom végig alussza az éjszakát rendesen, bár most az utóbbi 2 napban megint sokat fenn volt. Ezt a fogzásnak tudom be , hiszen folyamatosan jönnek a fogai és most nemrég kibújt neki 2 rágófoga , és még jön a többi. Nem is tudom már hány foga van valójában.:)
A múlthéten megfázott olyan meghűlés féle, nagyon náthás volt talán még soha nem volt ennyire szegény. Fel is készítettem a családot , hogy ez most tuti orvost és lázcsillapítót igényel majd. Sűrű trutyi folyt szegényem orrából.
Hál istennek nem lett igazam. 1 napig folyamatosan szívtuk a nóziját és 3 napig adtam neki a Calcimusc-ot és nagyon hamar gyógyult ki a náthából. Végül is egy nap volt ami nyűgösen telt , és folyamatos orrszívással, a többit meg észre sem vettük. Szerencsére nem kellett orvos, és gyógyszer sem.
Mivel nagyon jó idő volt a hétvégén kirándulni is voltuk, persze ez nem a szó szoros értelmében tett kirándulás csak amolyan séta a Tettyére. Andrissal, Danesszal, és a pöttömmel. Nagyon élvezték, hatalmasat játszottak a gyerekek, ez amolyan lezárása volt a hétnek az ajándék időjárásnak köszönhetően. Andris (Danesz kis barátja szóvá tette hogy ő bizony még nem járt a kilátóban. Ezen felbuzdulva felvittem őket, ami azért is érdekes, mert félhomályba a 12 kilós kicsit a karomba tartva megmásztuk a domboldalt. Nagyon kemény volt. Jól leizadtam de megérte, és mozgásnak sem volt utolsó.
Ami engem és a mozgást illet, kb. 1 hónapja rendszeresen járok aerobic-ra és most jutottam el odaáig hogy már nem annyira fáraszt és élvezem nagyon. Jót tesz a testemnek, de leginkább a lelkemnek. Talán a maradék 6 kilótól is hamarosan megszabadulok, de persze nem a kockás has és a fitnesz segg a célom, már bocsánat a profán kifejezésért, de így érzem.
Persze ez nem menne egy mindenben segítő és mellettem álló társ nélkül aki fáradtam a munkából hazaérve foglalkozik a gyerekekkel , és mindent megtesz csakhogy az én lelkivilágom jobb legyen. Örök hála érte!
És hát a torna is unalmas lenne társak nélkül, a szomszéd Lilivel és volt csapattársammal Perussal járok tornázni, és így nem csak hogy hasznos de kellemes is az eltöltött idő az aerobikon, jaj hallanátok miket hülyülünk mi így együtt.
Tehát lezárult az őszi szünet, és nemsokára jön a téli, a gyerekek legnagyobb örömére, na meg persze a játékboltok hiper és szupermarketek örömére is.
Azért már várom a havat is , szívesen szánkóznék a srácokkal idén, remélem lesz rá lehetőségünk.
Képekkel igyekszem ígérem! Puszi
