Igen elkezdtem újra dolgozni, sőt túl vagyok az első hetemen ami elég vegyesre sikeredett már ami az érzelmeimet érinti. Olykor úgy éreztem mintha egész más bolygón volnék hisz 2,5 év után rengeteg új dologgal találkoztam na meg új arccal. Aztán pedig ahogy teltek a napok egyre jobban úgy éreztem mintha el sem mentem volna , mintha meg sem történt volna ez a 2,5 év.
Visszakaptam az asztalom a számítógépem a szekrényem és mindent amit előtte 3 évig bitorolhattam, és vele együtt jöttek a feladatok amit a harmadik napra szinte ismét rutinosan csináltam. Persze változások ahogy említettem vannak de szerintem ezekhez is hamarosan alkalmazkodom. Bizony az emberekkel közvetlen kollégákkal más a helyzet. Bár velük is elvagyok és úgy érzem hosszú távon tök jól megy majd együtt, azért még elég furcsa hogy például van egy kolléganőm akik engem helyettesített majd ott maradt, és vele osztozunk az én akkori teendőimen és például olyan dolgokat is most ő csinál amit anno én. Ez persze jó mert talán így pontosabban tudunk dolgozni hisz munka az sok van, más felől meg furcsa hogy ő csinálja. A régi kollégák ugyan olyanok, bár van hogy egy-két dologban nem hozzám fordulnak hanem a kolléganőmhöz mert hát most hozzá vannak szokva, és ez így természetes hisz nekem most még nincsenek a fejemben a dolgok annyira. De jó úton haladok - haladunk és tényleg szerintem pikk-pakk ezeket át fogjuk hidalni. Persze a főnökömnek is szerintem "furcsa" vagyok még, és idő kell neki is hogy megszokja hogy ott vagyok. Amúgy szívesen csinálok mindent, és bár hullafáradt vagyok estére de megéri.
A gyerekek szempontjából már nem ilyen rózsás a helyzet. Tudjátok Bálintom nagymamával van egész nap. Nagyon jól elvannak nincs hiszti, eszik iszik alszik alkalmazkodik ügyesen az új helyzethez a kis manóm. Reggel nem sír értünk, sőt integet. De mikor 9 - 10 óra távollét után hazaérek akkor kitör belőle a feszültség. Azért neki sem lehet könnyű, és hát amúgy sem egy nyugodt gyerek tud bizony olyan hisztis lenni hogy nem tudok vele mit kezdeni... Na mikor hazaérek akkor ez a rész következik + újra bepisil és nem szól!!!! Biztos ez lelki eredetű úgy hogy visszaadtuk a pelust napközbe és talán szól újra. A nagydologgal továbbra sincs gond. A Daneszom is elég rosszul viseli hogy suliból hazajövet nem várom otthon, hisz amióta iskolás azóta vele voltam. De ő hamar meg fogja szokni nagy és okos fiú. Telefonon hív minden nap 15-óra után és meséli a kis történeteit hisz a mamának ezt még nem tudja vagy a mama nem ismeri a dolgokat.
Anyós téren örök hála!!!! Nagyon rendes, segítőkész és gyönyörűen ellátja a fiúkat. Bár nem kérte senki de főz most takartít, szóval tényleg ügyes. Azért biztos neki is fárasztó a dolog. Egy két dologba már összevitáztunk , de nem vészes. PL.: -Mama felmostam este.( mondom én )
(erre ő) - Te most tesztelsz engem, én is minden nap felmosok!!!!
De ezek jelentéktelen dolgok sokkal többet köszönhetek , hogy az ilyen dolgokon fennakadjak asszem.
Szóval nagy vonalakban ennyi, zömében jól alakulnak a dolgok az akadályokat meg majd hárítjuk!!!
üdv: Julcsi
