A múlt hét elég furcsán kezdődött! Beteg lettem én az anya egyed. Három éve már nem volt semmiféle betegségem leszámítva a taknyosságot ami ugyan kellemetlen, de két lábon kihordható. A teljes történethez hozzá tartozik hogy Daneszom előző hét utolsó két napján lázzal hányással itthon kellett hogy maradjon, valószínű tőle kaphattam el a kórságot. Szóval amennyire azt hittem én naívka hogy most sem kapom el és különben is , úgy esett furcsán mikor hétfőn hajnalban rázni kezdett a hideg. Nem hittem hogy lázam lehet, csak húztam húztam magamra a takarót, és mikor már elfogyott :) akkor húztam magamra még egyet, és vártam már csak abba marad a hidegrázás! Lusta voltam lázmérőt keresgélni meg egyáltalán felkelni és a legkevésbé sem gondoltam hogy lázas lehetek. Elaludtam . Reggel aztán már erős fejfájás kíséretével jött a hidegrázás és tudtam hogy hiába akarom meggyőzni magam és ellenkezik minden porcikám, én bezony lázas vagyok.
Szóltam apának hogy bizony ez van, és maradjon velem itthon. Szó nélkül megtette. Bevettem a lázcsillapítót jobban lettem. Kinyaltam a lakást , feltettem az ebédet még apa elvitte a skacokat vissza a doktornénihez. Már azt hittem hogy okés nem ver le engem ez a nyavalya , óóóóóó de mekkorát tévedtem!!! Ezután már egész nap lázas voltam, 39 fok . Teljesen kidöntött. Sőt annyira hogy apa 4 napig nem tudott menni dolgozni. Persze nem lenne ez akkora hír, de én aztán nagyon rosszul tűröm a betegségeket, kimondottan a lázas betegségeket. Mikor a Daneszkámnak 39 fokos láznál mondom hogy takarózzon ki , és kitakarózik, sőt néha felkel játszik ilyenkor, addig én.......... Szegény apának egy jó negyed órájába is beletelt még leimádkozta rólam a takarót! Persze van olyan helyzet amikor magamtól ledobom na..:))) De itt még szégyelltem is magam azért ahogy viselkedek, mint egy rossz kölyök. Rá maradt minden teendő ami felettébb idegesített, pedig nagyon jól megoldotta azokat. Elindította Dancit suliba, egész nap Bálintozott ebéded főzött közben , kiteregetett (állandóan mosott) :))) , velem meg csak néha találkozott mikor hozott fel a tetőtérbe teát, ugyanis oda lettem száműzve. A lényeg hogy őőőőőőőő egy apatündér és nagyon szeretem , és köszönöm hogy így gondomat viselte a gyerekek mellett.
Aztán az antibogyó amit a dokinő felírt el kezdett hatni, végre nem fájt annyira a nyirokmirigyem ugyanis e két kis "szűrőberendezésem" találkozott valami nyavalyával amitől akkorákra dagadtak mint ha lenyeltem volna két ping-pong labdát.
De mára már teljesen totálisan meggyógyultam, én a hisztis beteg!
Bozont a hős szerelmes!
Na de a betegség az felettébb unalmas téma, ezért szolgálhatok egy sokkal érdekesebbel is.
Négylábú kedvencünk ismertebb nevén Kürti Bozont aki most 8-9 évében járhat már , pontos adatot nem tudok mert nem mi voltunk az első gazdijai, szóval hogy szépen fogalmazzak 2011 március 31-én elvesztette sokáig tartogatott szüzességét ! (persze nem akarta gondolom eddig tartogatni, csak hát soha nem jött össze)
Most összejött! A kedves szomszédasszonykám és a szemem láttára.
A kiszemelt nőstény szomszédaink gyönyörű labrador szuka kutyája (jó ízlése van Bozinak), ismertebb nevén SzV. Meni , aki 5 éves és mondhatom szemet gyönyörködtettető.
Persze tudtam hogy Meni tüzel de Bozi olyan nyugodt volt , semmi jelét nem mutatván hogy Meni tüzel , nem nyüszögött , és nem kaparta a kerítést stb.
Kinn voltam Bálinttal a házunk előtt Bozontot is kiengedtem rohangálni, aztán átmentük Liliékhez kicsit Bozontot kizártam csak öt percre mentünk valamit megbeszélni. Igen ám de még mi bementük a lakásba Bozontom is bejött egy kicsit szétszedett kerítés résen "beszélgetni Menivel" Hát jól elbeszélgettek , ők is mi is. Mikor kimentünk és láttuk összeragadtak, húúúúúúúúú hát nagyon megijedtünk meg persze röhögtünk is , kétségbeesésünkben. Ugyanis nem egy ilyen kis keverék Bozifélét szántak Liliék érthető módon Meninek , hanem egy hozzá hasonló gyönyörű labradort. Gyorsan megvitattuk Lilivel mit lehet tenni, és délután már vittük is Menit az állatorvoshoz. Sok tanácsot kaptunk mit lehet ilyen esetben tenni, mert hát a szomszédasszonyomat idézve a "kisbozimeni" kombinációjú kiskutyák hát tudja fene milyenek lennének.
Aztán fájt is a fejem hogy ilyen gondot okoztam nekik, illetve az én hős szerelmes Bozontom.
Szó szót követ , a teljes segítségemről biztosítván SzV. Meni "szüleit" kigondolták hogy akkor most gyorsan még amíg lehet bepároztatják egy labradorral , és akkor indulhat a kiskutyaprojekt. Hál istennek sikerült is , és úgy néz ki ha lesz is kisbozi az alomban azért nagyobb lesz a valószínűsége a kis labradoroknak, és ez így a helyes!
Hát röviden és velősen ennyi erről az esetről, és persze 60 nap múlva kiderül aminek ki kell!!! Én bármibe segítségemet ajánlottam fel Meni "szüleinek" , ennyivel tartozom az eset után ha már szegények kénytelen kelletlen belekerültek ebbe a helyzetbe!
Persze harag nincs köztünk, és Meninek előbb utóbb úgy is kellett volna szülnie, hát most Bozontom felgyorsította az erről való gondolkodást Liliéknek!
Bozontom meg már volt "nővel" ! Hurráááááááá ......
Itt van Rómeó , a szálkás szűrű tacskókeverék alias (Kürti Bozont) a mi kutyink!
ÓÓÓÓÓÓ és itt van gyönyörű Júlia szerepében SzV. Meni a labrador szuka! (Lilikém köszi a képet)
