Anyai mély érzések

Sziasztok olvasók !

Kivételesen én jelentkezem.
Olyan mély anyai érzések törtek rám, hogy úgy gondoltam leírom őket. Nem akarok senkit untatni az érzéseimmel , de mivel anyák napja közeleg azt hiszem úgy igazán belegondoltam az anyaság fogalmába. Megvallom, ahogy pörögtek a gondolataim el is pityeredtem. Kétgyermekes anyuka, két fiú édesanyja , stb. stb. szavak cikáztak a fejemben. Ez én volnék?? Biztos?? Hiszen még néha én is gyerek vagyok? És akkor ránéztem az éppen ölemben elszenderedő kicsi életre. Ahogy szuszog, ahogy ölel, ahogy bújik , ahogy a kicsi kezével markol és nem ereszt.... Igen visszavonhatatlanul anya vagyok , anyává váltam. Felelősséggel tartozom irántuk, és fel kell készítenem őket az életre!! Ugye mennyire ilyesztő?
Mégis a világ legszebb dolga ez!!! És most több milliárd anyatársam nevében mondom ezt!
Az életem végérvényesen megváltozott mióta vannak gyermekeim , és mivel nehéz pillanatok vannak bőven,- és még lesznek is gyanítom- szóval mivel akadnak olykor nehéz pillanatok az ember azt kivánná bárcsak eltűnhetne pár órára !
Ha alkalom nyílik rá hogy az ember kicsit kilépjen a szerepéből akkor is pár óra elteltével (és szerintem most nem csak magam nevében beszélek) már hiányoznak a gyerekei. És már nem is tűnik olyan jó ötletnek a "felszabadulás"!!! Szó szót követ! Az anyák ösztönösen és tudatosan is végzik a dolgukat cselekszenek,ez amolyan veleszületett dolog. Olyan szeretettel olyan odaadással amire csak egy anya képes. Nem is értem hogy képes néhány anya eldobni a gyermekét!!! Persze az apákon is nagy súly fekszik , hiszen nekik kell elsősorban az anyagi jólétet és biztonságot előteremteniük. E mellett pedig ők is szülők. Így család a család. Mi anyák többnyire ösztönösen cselekszünk addig nekik komoly munka és feladat a nagy hajtás után még a gyerekek apukájának lenni. Ebben nekem nagyon nagy szerencsém van , mert olyan társam van aki ha én nem lennék akkor is makulátlanul és nagy szeretettel nevelné fel a gyerekeinket.
Szeretek anya lenni , szeretem akivé válhattam általa, elbűvölnek a gyerekeim ahogy fejlődnek nőnek ahogy fedezik fel a világot! Szeretnék minden pillanatot
jól belevésni az emlékezetembe.
Minden anya feladata nemes és fontos.
Nagy részben tőlünk függ milyen embert nevelünk a gyermekeinkből. Képesek vagyunk e úgy nevelni hogy jó ember válhasson belőlük. Tudjon gyermekünk együtt nevetni a társaival, és képes legyen sírni és együtt érezni ha épp arra van szükség. Nagy feladat ami a legédesebb a világon, és persze olykor fárasztóbb mint bármilyen munka.
Minden tiszteletem az egyedül álló és beteg gyermeket nevelő anyáknak, akik ha lehet így mondani még többet adnak magukból hisz arra van szükség, hatalmas erőfeszítéseket tesznek nap mint nap.



Biztos sok anya van aki olvassa ezt a bejegyzést, vagy olyan aki anya lesz egyszer. Kívánom hogy mindenki élje át ezeket az érzéseket, és szeretetben tudja felnevelni a gyerekét gyerekeit! Sok sok erőt és kitartást minden anyának, nagymamának és leendő anyukának!!!

Az alábbi verset küldöm sok szeretettel minden anyukának és nagymamának!

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

"csoki"

Helló mindenkinek!

Hogy vagytok? Én nagyon jól! Remélem ti is élvezitek a napocskát , mostanában nagyon szépen süt aminek én is nagyon örülök. Egyre többet vagyok kinn a jó levegőn és egyre többet csavargunk anyával! Vasárnap voltam a messzi mamáméknál , azért messzi mert egy csomót kell utazni a négykerekű guruló micsodával amit apa szokott vezetni. Szóval beültünk a guruló szerkezetbe és csak mentünk mentünk és meg sem álltunk a messzi mamáékig. Mikor végre odaértünk már ott vártak minket a Lackóbátyusék és a mama meg a papa. Anya valami olyasmit mondott hogy itt majd nagyon sokat leszünk a nyáron, merthogy fel lesz állítva a nagy medence és abban úszkálhatunk a rekkenő hőségben. Na várjunk csak. Nyár , meg rekkenő hőség ezeket még nem is ismerem , de a medence az tulajdonképpen olyan mint a babakád csak sokkal nagyobb, és állítólag amikor anya pocijában voltam sokat úszott velem abban a medence micsodában. Nahát!!! Kiváncsian várom. A vizet amúgy is nagyon szeretem.
Szóval ott tartottam hogy leértünk mamáékhoz , anya meg apa kipakolászott engem meg leraktak egy pokrócra a fűbe, pont szemben volt velem a pipik háza. Onnan néztem ahogy a kakas a vezérpipi terelgeti a tyúkocskákat. Folyton kiabált, néha meg is ilyedtem de hát a szűnni nem akaró kiváncsiságom felülemelkedett a félelmen és csak néztem és néztem ahogy terelgeti a színes tollú tarajos a tojókat. Persze addig anya és apa is kipakolt és elrendezkedett. Jaj a mama meg a papa annyira örültek nekem , egyből mindent meg is akartak mutatni látván a lankadatlan kíváncsiságomat. Találkoztam a kutyusokkal is , nekem is van kutyusom de mamáéknak van 4 is. Persze nem lehetett őket nem észrevenni, mert hát elég nagyok. Van köztük egy amelyik nem is nagyon tetszik Őt úgy hívják a mamáék hogy Csoki! Olyan színe van mint a csokinak , és kék nagy szemei vannak. Apa is azt mondja olyan mint egy mackó! De hát én még csak egyféle mackót ismerek a tévéből a Micimackót és valahogy az sokkal barátságosabbnak tűnik mint ez! Nagyon meg is ilyedtem tőle , sírtam és nem akartam látni! Aztán anya odajött és megnyugtatott és valami olyasmit mondott hogy nagyon aranyos a csoki , majd megismerem és ne féljek ő majd vigyáz rám! Ti is tudjátok mire képes egy megnyugtató anyapuszi és ölelés. Ezután már nem is féltem tovább , és a nap többi része nagyon jól telt.
Aztán eljött az ebédidő!! Húúúúú képzeljétek először ettem a mama levesében főtt répából, és hát meg kell vallani nagyon nagyon ízlett. Most már megértem miért szereti apa a messzimama levesét annyira , ugyanis a levesben főtt répája isteni hmmmmmmm!!!!
Nagyot aludtam a levegőn és utána játszottam a nagybátyussal, meg a gyerekekkel és a mamáékkal, egyszóval nagyon mozgalmas napot tudhatok a hátam mögött. És már várom a nyarat meg azt a rekkenő hőség micsodát , mert ha az van akkor tuti sokat leszek a messzi nagyszülőknél!!!
Felrakott anya nektek egy videót ahogy fürdök a kis babakádamban, ha van kedvetek nézzétek meg!

Mindenkinek szép napos napocskát!

Bálintosz nagyfőnök!