Testvériség

"Ott leszek melletted én, mindig, meglásd!

Egy igaz testvér, az hű marad egy életen át,    

a tejben, a vajban, a trében, a bajban,

emlékezz rá!"

A minap ezen gondolkodtam, hogy mennyire jó dolog látni a két gyerkőcöt ahogy szeretik egymást. A nagyobb terelgeti a kisebbet, segít neki, játszik vele, a pici meg lesi minden mozdulatát, tanul tőle , utánozza, és mind ezt olyan szeretettel teszik amit nehéz szavakba önteni. Sokszor csak nézem őket, és bámulok, és közben büszke vagyok! Tudom sokak számára , ez a dolog egy lerágott csont hogy úgy mondjam!Sokaknak  van egynél több gyereke, nekik nem új dolog ez. Nekem viszont minden megmozdulásuk új, és felemelő. Ha tudom hogy ez ilyen, már sokkal előbb "kapott" volna egy tesót a Danesz! Bár így sem rossz , még a nagy kor különbség ellenére sem. Nekem is van testvérem, és jó tesók vagyunk szerencsére, szinte ugyanennyi korkülönbség van köztünk is. Ahogy figyelem őket , egyre több minden visszajön a gyerekkoromból , és rájövök hogy szinte a bátyámhoz köthetem a kisebb gyermekorom nagy részét, ami jó érzésekkel tölt el.

Hihetetlen a kapocs kettejük közt, és remélem ez később is ugyan ilyen lesz.

Bálintom minden nap várja a tesóját haza az iskolából. Mikor megérkezik nagyon boldog lesz. Pörög , tapsol, ölelgeti a bátyát. Daneszomnak is az első a kis öccse ölelése. 

Aztán tanulás közben sem hagyja a bátyát, úgyhogy nem kis feladat ilyenkor lefoglalni a picit, plussz még a bátyusnak segíteni a tanulásban, és Danimnak sem könnyű úgy tanulni hogy közben az öccse rángatja a nadrágját, belemászik az ölébe, és kipakolja a tolltartóját. Soha egy rossz szót sem szól az öccsére ilyenkor, csak engem megszégyenítő türelemmel huszadszor is leteszi az öléből, és mondja neki hogy , nyugi mindjárt kész vagyok.

Aztán kezdődik a játék. Vagy jönnek a barátok, vagy ketten vannak de felmennek a Danesz szobájába, és csak a röhögést, puffogást lehet hallani. Ilyenkor kb. 10 percig bírom hallgatni aztán mindig felmegyek. Bálintom még pici, és féltem ha Danit is elkapja az "ötperc" képes az öccsét egy vele egykorú havernak tekinteni, ilyenkor kicsit mindig félek, mi van ha egyszer odavágja valaminek vagy ilyesmi, persze csak játékból. Persze legtöbbször csak bennem van ez a félsz, az igazság valójában az hogy annyira félti és óvja az öccsét, és vigyáz rá hogy a féltésem alaptalan. A picit meg látni kellene annyira edzett hogy hihetetlen, mi is csak ámulunk az apjukkal rajta. Aztán kezdődik a fürdés, vacsi, és az esti randalírozás, persze mind ezt együtt végzik. Van egy édes játék, amit Dani tanított Bálintnak. Még az oviban tanult egy éneket így szól: "Lassan v. gyorsan jár a csigabiga táskájában eleség, várja otthon lánya fia , csigabiga feleség"! Úgy játsszák hogy megfogják Danesz tornazsákját, egyik zsinórt Bálint , másikat Danesz , és az ének szerint lassan vagy gyorsan húzza az öccsét körbe a lakáson. Persze akkor mozdulni sem lehet tőlük ilyenkor apával beszorulunk a konyhába, és hagyjuk őket tombolni. Aztán bujócskáznak, Bálint számol tízig, persze csak a tizet tudja mondani és keresi a bátyust. Ezek a játékok mindig kacagásba fulladnak, és hihetetlen mennyire imádják, és Daneszt sem kell nógatni hogy játszon az öccsével, ha Bálint odamegy és viszi a tornazsákot és mondja hogy "bibi" (ez a csigabiga) , akkor kezdődik a móka.

Persze ha sírás van, hál istennek ritka, de előfordul , tehát ha Bálintom úgy esik hogy fáj neki és sír , a Danesz nagyon megijed és egyből ő is rákezdi, ilyenkor a kicsi meglepődik és vagy abbahagyja, vagy megsajnálja a bátyját és még jobban sír. Na ilyenkor mindkettőt vigasztalni kell , nagyon jó fejek ilyenkor is. Számomra ezek új gyönyörű dolgok,és szülőként nagyon jó látni hogy ilyen jó testvérek, és ha gondom vagy problémám akad, ők mindig fel tudnak vidítani, az a kötelék ami köztük van hihetetlen erős és ez olyan energiát ad , amit semmi más nem tud pótolni. Ezért érdemes élni, értük, miattuk értelmet nyert az élet.

A következő bejegyzés kép és videó dömping lesz, csak legyen már időm feltenni őket! Igyekezni fogok! :)))