Azért írtam így mert így is gondolom.
A minap nagyobbik fiacskámmal beszélgettem. Szóba került hogy mit is szeretne a télapótól no meg a Jézuskától! Daneszom már nem olyan pici, de eddig még abban a csodálatos gyermeki álomban élt a témával kapcsolatban hogy a Mikulás és a Jézuska hozza ünnepekkor az ajándékokat. Idáig! Az interneten nézegette a legókat (nála ez a favorit, na és persze starwars-os) szóval nézegette, mikor is olyan méreg drága egyébként csodálatos legókat választott magának télapóra ill. karácsonyra hogy majd a lélegzetünk is elállt tőle. (persze az idézőjeles fuldoklás nem a legó mivoltára vonatkozott hanem inkább az árára).
Télapóra ugyanis egy 20.000 Ft-os legót, majd karácsonyra pedig nem hazudok 50.000 Ft-os legót nézett ki magának!
Hát én mondtam neki hogy tudja jól hogy a Télapó nem hoz ilyen drága ajándékot senkinek (szokásos duma), és hogy a Jézuska sem tud ilyen drágán vásárolni.
Erre az én fiam: nem baj anya, szóltok a mama télapójának hogy amit oda hozna ahelyett inkább hozza nekem ide ezt.
Persze persze! Mondtam. És beletörődtem hiszen még messze van télapó addig még majd mást is kitalál. Gondoltam itt az ideje hogy feloldjuk ezt az úgynevezett "kegyes hazugságot", és elmagyarázzam az én nagy és okos fiamnak hogyan is van ez. De az apja leintett, azt mondta ne, még hagyjam majd nemsokára. Hát az a nemsokára másnap következett be, mikor is Daneszom suliból hazajövet odaült a géphez és azonnal böngészte a legós oldalt, és az előző napihoz képest ha lehet még durvább legót nézett ki magának, majd fogott egy füzetet és szépen abba le is írta mit szeretne. Hát, nem vártam tovább!
Apa Pesten volt csak későn volt várható úgy gondoltam itt az ideje elmondom neki amit már minden "felnőtt gyerek" tud és hogy ő is beléphessen a klubba :)))
- Figyelj kicsikém! Mondtam. Szeretnék elmondani egy fontos dolgot. Tudod nagy fiú vagy már, és nem akarlak becsapni, de az a helyzet hogy nem a Télapó és a Jézuska hozza az ajándékot! (Kikerekedett szem, csalafinta mosoly az arcon) én meg türelmetlenül várom a reakciót, és még mindig nem vagyok benne biztos hogy jót cselekedtem e.
A válasz: ne már anya ez butaság mindenki tudja hogy nem így van! Látván a reakciómat majdnem sírásra görbült a kis szája.
-És akkor ki hozza? Ti igaz?
-Igen! Mindig is mi hoztuk, ezért nem tudok neked olyan drága ajándékot venni.
-Akkor most már mindent értek. Neked írtam a télapóhoz szánt levelet, és te ettél a sütiből amit együtt sütöttünk a Jézuskának és a karácsonyfa alá tettünk. Bólogattam és közben nagyon sajnáltam szegényt.
-Jobb volt az a tudat hogy ők léteznek és ajándékoznak meg minket. Sajnálom hogy ez nem igaz. Szerettem őket.
Elmagyaráztam neki hogy ők valahol biztos léteznek , és attól még hogy mi felnőttek és most már ő is , tudjuk az igazságot azért mindig a szívünkben lesznek. Ezentúl is fényesítünk csizmát, és továbbra is együtt sütjük a sütit a Jézuskának!
Végül is az első megrökönyödés után elfogadta a tényt, és belátta hogy ezentúl velünk kell hogy megbeszélje a vágyait , és hogy a kis vágyainak pénzügyi határai is vannak.
De okos jó gyerek! Megértette, azóta kérdezgeti mennyi pénzt szánunk az ajándékokra, és lelkesen számolgatja mi fér a keretbe.
Hát eljött ez is , kicsiny egyeském ilyen téren felnőtt! Kicsit szomorú vagyok emiatt, dehát ez az élet rendje, na és Bálintommal még egy csomó télapólevelet fogunk írni, na és még egy csomó sütit kell meg ennem a fa alól majd hogy elhiggye a Jézuska járt nálunk! Daneszom majd biztos besegít! :)))))))))
Csak egy utolsó gondolat: "minél nagyobb a gyerek, annál nagyobbak az igényei"!
Puszi
