Azért írtam így mert így is gondolom.
A minap nagyobbik fiacskámmal beszélgettem. Szóba került hogy mit is szeretne a télapótól no meg a Jézuskától! Daneszom már nem olyan pici, de eddig még abban a csodálatos gyermeki álomban élt a témával kapcsolatban hogy a Mikulás és a Jézuska hozza ünnepekkor az ajándékokat. Idáig! Az interneten nézegette a legókat (nála ez a favorit, na és persze starwars-os) szóval nézegette, mikor is olyan méreg drága egyébként csodálatos legókat választott magának télapóra ill. karácsonyra hogy majd a lélegzetünk is elállt tőle. (persze az idézőjeles fuldoklás nem a legó mivoltára vonatkozott hanem inkább az árára).
Télapóra ugyanis egy 20.000 Ft-os legót, majd karácsonyra pedig nem hazudok 50.000 Ft-os legót nézett ki magának!
Hát én mondtam neki hogy tudja jól hogy a Télapó nem hoz ilyen drága ajándékot senkinek (szokásos duma), és hogy a Jézuska sem tud ilyen drágán vásárolni.
Erre az én fiam: nem baj anya, szóltok a mama télapójának hogy amit oda hozna ahelyett inkább hozza nekem ide ezt.
Persze persze! Mondtam. És beletörődtem hiszen még messze van télapó addig még majd mást is kitalál. Gondoltam itt az ideje hogy feloldjuk ezt az úgynevezett "kegyes hazugságot", és elmagyarázzam az én nagy és okos fiamnak hogyan is van ez. De az apja leintett, azt mondta ne, még hagyjam majd nemsokára. Hát az a nemsokára másnap következett be, mikor is Daneszom suliból hazajövet odaült a géphez és azonnal böngészte a legós oldalt, és az előző napihoz képest ha lehet még durvább legót nézett ki magának, majd fogott egy füzetet és szépen abba le is írta mit szeretne. Hát, nem vártam tovább!
Apa Pesten volt csak későn volt várható úgy gondoltam itt az ideje elmondom neki amit már minden "felnőtt gyerek" tud és hogy ő is beléphessen a klubba :)))
- Figyelj kicsikém! Mondtam. Szeretnék elmondani egy fontos dolgot. Tudod nagy fiú vagy már, és nem akarlak becsapni, de az a helyzet hogy nem a Télapó és a Jézuska hozza az ajándékot! (Kikerekedett szem, csalafinta mosoly az arcon) én meg türelmetlenül várom a reakciót, és még mindig nem vagyok benne biztos hogy jót cselekedtem e.
A válasz: ne már anya ez butaság mindenki tudja hogy nem így van! Látván a reakciómat majdnem sírásra görbült a kis szája.
-És akkor ki hozza? Ti igaz?
-Igen! Mindig is mi hoztuk, ezért nem tudok neked olyan drága ajándékot venni.
-Akkor most már mindent értek. Neked írtam a télapóhoz szánt levelet, és te ettél a sütiből amit együtt sütöttünk a Jézuskának és a karácsonyfa alá tettünk. Bólogattam és közben nagyon sajnáltam szegényt.
-Jobb volt az a tudat hogy ők léteznek és ajándékoznak meg minket. Sajnálom hogy ez nem igaz. Szerettem őket.
Elmagyaráztam neki hogy ők valahol biztos léteznek , és attól még hogy mi felnőttek és most már ő is , tudjuk az igazságot azért mindig a szívünkben lesznek. Ezentúl is fényesítünk csizmát, és továbbra is együtt sütjük a sütit a Jézuskának!
Végül is az első megrökönyödés után elfogadta a tényt, és belátta hogy ezentúl velünk kell hogy megbeszélje a vágyait , és hogy a kis vágyainak pénzügyi határai is vannak.
De okos jó gyerek! Megértette, azóta kérdezgeti mennyi pénzt szánunk az ajándékokra, és lelkesen számolgatja mi fér a keretbe.
Hát eljött ez is , kicsiny egyeském ilyen téren felnőtt! Kicsit szomorú vagyok emiatt, dehát ez az élet rendje, na és Bálintommal még egy csomó télapólevelet fogunk írni, na és még egy csomó sütit kell meg ennem a fa alól majd hogy elhiggye a Jézuska járt nálunk! Daneszom majd biztos besegít! :)))))))))
Csak egy utolsó gondolat: "minél nagyobb a gyerek, annál nagyobbak az igényei"!
Puszi
2010. október 11., hétfő
2010. október 2., szombat
Szülinapi dínom-dánom
Sziasztok!
Ígértem felrakom a szülinapi képeket , és egy videót is!
Nagyon jól sikerült a bulim, a szülők igazán kitettek magukért. Danesz szülinapját is mindig jól megünneplik , hát az enyém is nagyon meg lett ünnepelve. Rengeteg új játékkal bővült a készletem amit mindenkinek nagyon köszönök. És köszönöm hogy ennyien eljöttetek hozzánk!
Nos akkor jó videó és képnézegetést! Puszilok mindenki!
Ígértem felrakom a szülinapi képeket , és egy videót is!
Nagyon jól sikerült a bulim, a szülők igazán kitettek magukért. Danesz szülinapját is mindig jól megünneplik , hát az enyém is nagyon meg lett ünnepelve. Rengeteg új játékkal bővült a készletem amit mindenkinek nagyon köszönök. És köszönöm hogy ennyien eljöttetek hozzánk!
Nos akkor jó videó és képnézegetést! Puszilok mindenki!
képtár :)))) a fejlődésem képekben
33. héten anyával a Balcsin
Hahó megérkeztem! 10 perces vagyok
2 hetesen apával
2 hónapos bájvigyor
Jó reggelt! 6 hónapos voltam itt.
8 hónapos állós
kertiparty-s 9 hónapos
10 hónaposan a városban
11 hónapos járós
És hát igen 1 éves lettem
!
2010. szeptember 30., csütörtök
Az első ötös!! (és fekete pont is)
Helló Hahó mindenki!
Rég nem jelentkeztem , de nagyon elfoglalt vagyok mostanság. Tudjátok suli, edzések stb. stb.
Gondoltam azért azt mégis leírom hogy a héten meghoztam életem első ÖTÖS-ét!
Azért az életem első fekete pontjáról is kénytelen vagyok titeket tájékoztatni, ha igazán őszinte akarok lenni.
A fura csavar az egészben hogy egy nap kaptam a kettőt!!! Úgy ám ahogy mondom úgy értem. Szóval , szövegértés olvasásra kaptam egy ötöst, majd utána a nyelvtan füzetemben elfelejtettem kijavítani egy hibás szót, ezért meg kaptam egy feketét.
Matekból csak úgy zárójelbe téve meg egy nagy piros pontot.
Még csak mostanság kezdtek a tanárnénik minket jegyekkel értékelni , tudjátok ez most kötelező lesz ettől az évtől úgy mint régen , anya szerint.
Kicsit fárasztó a suli, sokat írunk meg minden de azért anya sokat segít és próbálok sokat pihenni is. Még csak most kezdek visszarázódni, eddig elég nehezen viseltem a korai kelést meg a többit.
Anya minden reggel vitaminnal bombáz hogy bírjam a kiképzést, pfájjj nagyon édes vitaminnal. Nem szeretem, de megeszem mindig mert tudom hogy jót tesz.
Na puszi nektek hamarosan ismét jelentkezem!
Rég nem jelentkeztem , de nagyon elfoglalt vagyok mostanság. Tudjátok suli, edzések stb. stb.
Gondoltam azért azt mégis leírom hogy a héten meghoztam életem első ÖTÖS-ét!
Azért az életem első fekete pontjáról is kénytelen vagyok titeket tájékoztatni, ha igazán őszinte akarok lenni.
A fura csavar az egészben hogy egy nap kaptam a kettőt!!! Úgy ám ahogy mondom úgy értem. Szóval , szövegértés olvasásra kaptam egy ötöst, majd utána a nyelvtan füzetemben elfelejtettem kijavítani egy hibás szót, ezért meg kaptam egy feketét.
Matekból csak úgy zárójelbe téve meg egy nagy piros pontot.
Még csak mostanság kezdtek a tanárnénik minket jegyekkel értékelni , tudjátok ez most kötelező lesz ettől az évtől úgy mint régen , anya szerint.
Kicsit fárasztó a suli, sokat írunk meg minden de azért anya sokat segít és próbálok sokat pihenni is. Még csak most kezdek visszarázódni, eddig elég nehezen viseltem a korai kelést meg a többit.
Anya minden reggel vitaminnal bombáz hogy bírjam a kiképzést, pfájjj nagyon édes vitaminnal. Nem szeretem, de megeszem mindig mert tudom hogy jót tesz.
Na puszi nektek hamarosan ismét jelentkezem!
2010. szeptember 22., szerda
Bénázós, vicces, zűrös nap!!!!!!!
Röviden ennyi jellemzi a mai napomat!
Hogy miért is??? Nos.
Reggel felkeltem. Ma csomó elintézni valóm akadt. Számlát kellett bemutatnom a családsegítőnél (hogy miért az egy hosszabb történet, legyen annyi elég hogy az E-on-nal gyűlt meg a bajunk tavaly, és a családsegítőnél kértünk segítséget a problémára, de ez egy másik történet!)
Szóval , családsegítő, utána tanácsadás Bálint 1 éves kontroll vizsgálata.
Annak rendje és módja szerint a reggeli ébredés után végigjátszottam az agyamon milyen teendőim is vannak. Bálint még aludt, Daneszom és apa elindultak a dolgukra.
8 körül felkelt az én babám, és be volt kakilva. Tudom ez nem annyira érdekes, de Bálintom soha nem kakil éjjel! Kipucoltam a már ráragadt végterméket a gyerekről, majd szomorúan fedeztem fel hogy a popóját kiütötte a kaki. Soha nem volt se a Danesznál se a Bálintomnál még pelenka kiütés. És ez azért is durva mert tanácsadáson megnézik. Pffffffff!!! Végig játszottam magamban ahogy észreveszik és rosszallóan néznek rám. Pedig mindig kenem meg ilyesmi. Egyszerűen most éjjel nem vettem észre. Még szerencse hogy annyira azért nem verte ki, még jó hogy bekentem vastagon este.
Tehát eltelt a reggel, reggelizés, pakolás készülődés stb.stb. Aztán nekivágtunk. Útközben vettem Bubusnak vitatigrist és egy banánt mivel még nem tízóraizott. Elmentünk tankolni, aztán irány a családsegítő. Mire felértem, Bálintom horkolt az autóba. Ki kellett vennem gyerekhordozóstul ami elég nehéz + több mint 10 kg - os porontyom igen csak leizzadtam mire a parkolóból az ügyintézőhöz értünk. Itt minden rendben volt, és Bálintom még mindig durmolt mint egy medve. Aztán ugyan ez vissza, úgy megizzadtam, mert hát jó meleg is volt persze. Két nagy izzadságfoltot véltem felfedezni a hónom alatt, hiába rexonával bekenve indultam el otthonról. Ne vegyetek Rexonát, ne higgyetek a reklámoknak nem állja a "sarat"!!!
Na gondoltam is mire a doktornénihez érünk jó lestrapáltnak fogok látszani, és ez az izzadás borzasztó. (Szerencsére szagom nem volt, arra talán mégis jó) :)))
Beértünk a városba. Parklóhelykeresés iszonyúúúúúú! Sehol nincs. Végül beálltam egy idősek otthona elé , illetve nem teljesen elé; gondoltam megkérdezem a bentieket hogy nem állhatnék e mégis oda ne kelljen már a város másik végéről besétálnom a gyerekkel a doktornénihez. Idős portás néni tisztára kiakadt, hogy hogy gondolom és különben is, és hiába mondtam hogy fél óra az egész..... Na mindegy nem vitatkoztam tovább. Kikanyarodtam és láss csodát a másik utcába volt egy hely. Húúúúúúú... Eddigre már tényleg nagyon izzadtam és dühös is voltam mert az a néni olyan nagyon flegma volt hiába beszéltem szépen vele. Dühített. Én aki mindig tekintettel voltam az idősekre, és mindig átadtam a buszon is a helyem!! Na mindegy. Gyors megvettem a parkolójegyet 40 percre , gondoltam ebbe beleférünk. Kivettem a még mindig édesdeden alvó manót, persze erre felébredt. Nem baj legalább magához tér mire odaérünk. Futóléptekben babakocsival tettem meg a következő 1000 métert , és végre odaértünk. Hát had ne mondjam mennyire semmit nem ér a Rexona!!!!
Itt megmérték Bálintot, jelentem 10 kg és 20dkg, és 76 cm. Megmutattuk a kiütésünket is ami szerencsére a sok krémnek köszönhetően már alig látszott.
Aztán még dumcsi egy kicsit és ekkor néztem az órámra! 12 óra múlott pár perccel. Gyors öltözés ami Bálinttal nem egyszerű , mert nagyon eleven mozgékony gyerek. A doktornéni meg is jegyezte, persze mindeközben tündéri de sietni azt nem lehet vele.
Elindultunk vissza a kocsihoz, és csak reménykedni tudtam hogy nem büntettek meg. De mire odaértük már ott volt a "mikuláscsomag a szélvédőn". Tizenöt percet késtem , és ezek már egyből kirakták a csomagot. Hihetetlen, szerintem direkt ott álltak a kocsi mellett és várták hogy kirakhassák a csomagot a szélvédőmre. Nagyon mérges dühös voltam. Káromkodtam egy sort, a mögöttem parkoló autóba ülő férfi megkérdezte látván az indulatomat hogy segíthet e, valamiben.
Elutasítottam. Bepattantunk a kocsiba és tűz.
Gondoltam elmegyünk valahol eszünk egy menüt, éhes voltam a gyereket is meg kellett volna már ebédeltetni, gondoltam valahova beugrunk enni. Nem főztem meg előre sajnos.
Kifundáltam hogy a Király utca végén van egy hely, ott fini kaját lehet kapni, majd Daneszomnak is hozok haza és legalább mi is eszünk főtt ételt a Bubussal. Ez olyan "sokféléből lehet választani étterem".Valami főzelékkel megtömjük a hasunkat és már jöhetünk is haza. Leparkoltam az autót a Királyház mély parkolójában , itt legalább nem büntetnek meg , és tényleg csak annyit fizetek amennyit kell. Szóval lementünk a -3-ig szintre mert minden szint foglalt volt sajnos.
Mindegy kijöttünk a mélygarázsból szépen felpakolva babatáskával babakocsival.
Elindultunk az étterem felé. Szerintetek nyitva volt??? Hát persze hogy nem. ÁNTSZ által be lett záratva. Na nem is bántam hogy nem mentünk be , már csak egy jó kis szalmonella hiányzott volna.
Elkezdtem gondolkodni hol is ehetnénk. Volt egy étterem a közelben. Menü: 700 Ft.- Bableves, és spagetti. Bementünk. Kint is lehetett volna enni aminek jobban örültem volna, de foglalt volt minden asztal. Szóval bementünk. Nagyon puccos hely. Bőr székek meg hasonló, csupa öltönyös jól fésült fazon. Én meg a lestrapált babakocsimmal, izzadtan addigra kipirosodva és egy picit dühösen a büntetés miatt, beültem a gyerekemmel egy ilyen helyre. Nem volt a közelben más és nem akartam sétálni, úgy hogy bevállaltam hogy esetleg kinéznek. Biztos valami kismama komplexusom van, amihez az szétzilált külsőm elég rendesen hozzájárult. Mindegy gondoljon mindenki amit akar én már nem megyek máshova. Elhelyezkedtünk. Elkezdtem Bálintomat megetetni a neki pakolt üveges bébiétellel mert hát ő nem tud várni a kajára ugye. Gondoltam majd az enyémből is eszik még. Aztán mivel a pincérnőcske és bocsi a kifejezésért, de nagyon kis fiatalka volt, és nagyon flegma szóval mivel nem jött oda hozzánk, megkérdeztem hogy meddig kell várni az ételre. Erre közli hogy menü már nincs. Erre én is és még egy csomó ember aki bent a menüjére várt felháborodtunk hogy akkor miért nem szól! Erre őnagysága közli hogy nincs száz keze. No comment! Mindegy gondoltam legalább kényelmesen evett a fiam. Akkor én majd eszek otthon és lelépünk. Mire pakoltam volna össze , Őnagysága odajött és mondta hogy már megint van étel kérek e még. Kértem, kaptam. Megettem. Bálintom is evett belőle, adtam neki egy kis Vitatigrist amit sikeresen kifröcskölt. Minden tiszta ragadós málna volt körülöttünk, meg spagetti tészta győztem mindent törölgetni. Ezt végig nézte egy velem szemben ülő úgy a 20- as évének elején lévő fiatal nő. Tiszta pucc volt. Műköröm, csini telefon , frissen fodrászolt hajköltemény mintha egy divatlapból lépett volna ki. Szóval végignézte hogy eszünk. Mit gondolhatott magában vajon? "Soha nem lesz gyerekem!" Vagy. "Ez az anya nem semmi, miért hagyja hogy szétfröcskölte az innivalót a gyerek!" De csak nevettem magamban. Valószínű én is így gondolkodtam volna magamról ha kívülről nézem. De tudjuk kívülről nézni mindent egyszerűbb, és ő még annyira fiatal. Mire gyerekei lesznek , kíváncsi vagyok ő hogy oldja meg. Tök jó lenne találkozni vele tíz év múlva amikor én már kicsit szabadabb leszek, ő meg tele lesz gyerekkel. :)))) Ezen elmélkedtem kicsit aztán kifizettem az ételt , szóltam hogy takarítani kell utánunk, és őnagysága pincérnője nagyon rendesen aranyosan viselkedvén mondta hogy semmi baj , azért vannak a takarítók.
Aztán autóba be és végre haza.
Egy kis pikantéria!
Gyereket kivettem a kocsiból már csak a vaslépcső és pár méter hiányzott az otthonunkig.
Megfogtam a gyereket, és a másik kezembe vettem a kukánkat mert ma vitték el a szemetet. Lecipeltem mindkettőt , erre utolsó lépcsőfokon megbotlottam. Kuka kiesett a kezemből , én az egyik térdemre rogytam, a gyerek a kezemben meg mint a mátrixban hajolt hátra , még jó hogy rugalmas, az én derekam már kitört volna. De senkinek semmi baja nem lett. Hazaértünk ez a lényeg.:)))
Már várom hogy szomszéd Lilivel jól kidumáljuk a dolgainkat mert végre itt a jó idő és lehet sétálni , és mi anyukák nagyon tudunk trécselni és ő is mindig tartogat valami érdekes mesélni valót!:))
Ha megint dolgozni fogok azért boldogan tekintek majd vissza az ehhez hasonló napokra, és már most tudom hogy imádok itthon lenni a kicsivel , ahogy Daneszommal is imádtam. Mert a sok megpróbáltatás ellenére mégiscsak a legjobb dolog a világon itthon lenni a gyermekkel, és ki kell használni a 100%-os anyaságot hiszen ha dolgozom majd úgysem lehetek ennyit velük. És sajni olyan rövid ez a két év.
Hogy miért is??? Nos.
Reggel felkeltem. Ma csomó elintézni valóm akadt. Számlát kellett bemutatnom a családsegítőnél (hogy miért az egy hosszabb történet, legyen annyi elég hogy az E-on-nal gyűlt meg a bajunk tavaly, és a családsegítőnél kértünk segítséget a problémára, de ez egy másik történet!)
Szóval , családsegítő, utána tanácsadás Bálint 1 éves kontroll vizsgálata.
Annak rendje és módja szerint a reggeli ébredés után végigjátszottam az agyamon milyen teendőim is vannak. Bálint még aludt, Daneszom és apa elindultak a dolgukra.
8 körül felkelt az én babám, és be volt kakilva. Tudom ez nem annyira érdekes, de Bálintom soha nem kakil éjjel! Kipucoltam a már ráragadt végterméket a gyerekről, majd szomorúan fedeztem fel hogy a popóját kiütötte a kaki. Soha nem volt se a Danesznál se a Bálintomnál még pelenka kiütés. És ez azért is durva mert tanácsadáson megnézik. Pffffffff!!! Végig játszottam magamban ahogy észreveszik és rosszallóan néznek rám. Pedig mindig kenem meg ilyesmi. Egyszerűen most éjjel nem vettem észre. Még szerencse hogy annyira azért nem verte ki, még jó hogy bekentem vastagon este.
Tehát eltelt a reggel, reggelizés, pakolás készülődés stb.stb. Aztán nekivágtunk. Útközben vettem Bubusnak vitatigrist és egy banánt mivel még nem tízóraizott. Elmentünk tankolni, aztán irány a családsegítő. Mire felértem, Bálintom horkolt az autóba. Ki kellett vennem gyerekhordozóstul ami elég nehéz + több mint 10 kg - os porontyom igen csak leizzadtam mire a parkolóból az ügyintézőhöz értünk. Itt minden rendben volt, és Bálintom még mindig durmolt mint egy medve. Aztán ugyan ez vissza, úgy megizzadtam, mert hát jó meleg is volt persze. Két nagy izzadságfoltot véltem felfedezni a hónom alatt, hiába rexonával bekenve indultam el otthonról. Ne vegyetek Rexonát, ne higgyetek a reklámoknak nem állja a "sarat"!!!
Na gondoltam is mire a doktornénihez érünk jó lestrapáltnak fogok látszani, és ez az izzadás borzasztó. (Szerencsére szagom nem volt, arra talán mégis jó) :)))
Beértünk a városba. Parklóhelykeresés iszonyúúúúúú! Sehol nincs. Végül beálltam egy idősek otthona elé , illetve nem teljesen elé; gondoltam megkérdezem a bentieket hogy nem állhatnék e mégis oda ne kelljen már a város másik végéről besétálnom a gyerekkel a doktornénihez. Idős portás néni tisztára kiakadt, hogy hogy gondolom és különben is, és hiába mondtam hogy fél óra az egész..... Na mindegy nem vitatkoztam tovább. Kikanyarodtam és láss csodát a másik utcába volt egy hely. Húúúúúúú... Eddigre már tényleg nagyon izzadtam és dühös is voltam mert az a néni olyan nagyon flegma volt hiába beszéltem szépen vele. Dühített. Én aki mindig tekintettel voltam az idősekre, és mindig átadtam a buszon is a helyem!! Na mindegy. Gyors megvettem a parkolójegyet 40 percre , gondoltam ebbe beleférünk. Kivettem a még mindig édesdeden alvó manót, persze erre felébredt. Nem baj legalább magához tér mire odaérünk. Futóléptekben babakocsival tettem meg a következő 1000 métert , és végre odaértünk. Hát had ne mondjam mennyire semmit nem ér a Rexona!!!!
Itt megmérték Bálintot, jelentem 10 kg és 20dkg, és 76 cm. Megmutattuk a kiütésünket is ami szerencsére a sok krémnek köszönhetően már alig látszott.
Aztán még dumcsi egy kicsit és ekkor néztem az órámra! 12 óra múlott pár perccel. Gyors öltözés ami Bálinttal nem egyszerű , mert nagyon eleven mozgékony gyerek. A doktornéni meg is jegyezte, persze mindeközben tündéri de sietni azt nem lehet vele.
Elindultunk vissza a kocsihoz, és csak reménykedni tudtam hogy nem büntettek meg. De mire odaértük már ott volt a "mikuláscsomag a szélvédőn". Tizenöt percet késtem , és ezek már egyből kirakták a csomagot. Hihetetlen, szerintem direkt ott álltak a kocsi mellett és várták hogy kirakhassák a csomagot a szélvédőmre. Nagyon mérges dühös voltam. Káromkodtam egy sort, a mögöttem parkoló autóba ülő férfi megkérdezte látván az indulatomat hogy segíthet e, valamiben.
Elutasítottam. Bepattantunk a kocsiba és tűz.
Gondoltam elmegyünk valahol eszünk egy menüt, éhes voltam a gyereket is meg kellett volna már ebédeltetni, gondoltam valahova beugrunk enni. Nem főztem meg előre sajnos.
Kifundáltam hogy a Király utca végén van egy hely, ott fini kaját lehet kapni, majd Daneszomnak is hozok haza és legalább mi is eszünk főtt ételt a Bubussal. Ez olyan "sokféléből lehet választani étterem".Valami főzelékkel megtömjük a hasunkat és már jöhetünk is haza. Leparkoltam az autót a Királyház mély parkolójában , itt legalább nem büntetnek meg , és tényleg csak annyit fizetek amennyit kell. Szóval lementünk a -3-ig szintre mert minden szint foglalt volt sajnos.
Mindegy kijöttünk a mélygarázsból szépen felpakolva babatáskával babakocsival.
Elindultunk az étterem felé. Szerintetek nyitva volt??? Hát persze hogy nem. ÁNTSZ által be lett záratva. Na nem is bántam hogy nem mentünk be , már csak egy jó kis szalmonella hiányzott volna.
Elkezdtem gondolkodni hol is ehetnénk. Volt egy étterem a közelben. Menü: 700 Ft.- Bableves, és spagetti. Bementünk. Kint is lehetett volna enni aminek jobban örültem volna, de foglalt volt minden asztal. Szóval bementünk. Nagyon puccos hely. Bőr székek meg hasonló, csupa öltönyös jól fésült fazon. Én meg a lestrapált babakocsimmal, izzadtan addigra kipirosodva és egy picit dühösen a büntetés miatt, beültem a gyerekemmel egy ilyen helyre. Nem volt a közelben más és nem akartam sétálni, úgy hogy bevállaltam hogy esetleg kinéznek. Biztos valami kismama komplexusom van, amihez az szétzilált külsőm elég rendesen hozzájárult. Mindegy gondoljon mindenki amit akar én már nem megyek máshova. Elhelyezkedtünk. Elkezdtem Bálintomat megetetni a neki pakolt üveges bébiétellel mert hát ő nem tud várni a kajára ugye. Gondoltam majd az enyémből is eszik még. Aztán mivel a pincérnőcske és bocsi a kifejezésért, de nagyon kis fiatalka volt, és nagyon flegma szóval mivel nem jött oda hozzánk, megkérdeztem hogy meddig kell várni az ételre. Erre közli hogy menü már nincs. Erre én is és még egy csomó ember aki bent a menüjére várt felháborodtunk hogy akkor miért nem szól! Erre őnagysága közli hogy nincs száz keze. No comment! Mindegy gondoltam legalább kényelmesen evett a fiam. Akkor én majd eszek otthon és lelépünk. Mire pakoltam volna össze , Őnagysága odajött és mondta hogy már megint van étel kérek e még. Kértem, kaptam. Megettem. Bálintom is evett belőle, adtam neki egy kis Vitatigrist amit sikeresen kifröcskölt. Minden tiszta ragadós málna volt körülöttünk, meg spagetti tészta győztem mindent törölgetni. Ezt végig nézte egy velem szemben ülő úgy a 20- as évének elején lévő fiatal nő. Tiszta pucc volt. Műköröm, csini telefon , frissen fodrászolt hajköltemény mintha egy divatlapból lépett volna ki. Szóval végignézte hogy eszünk. Mit gondolhatott magában vajon? "Soha nem lesz gyerekem!" Vagy. "Ez az anya nem semmi, miért hagyja hogy szétfröcskölte az innivalót a gyerek!" De csak nevettem magamban. Valószínű én is így gondolkodtam volna magamról ha kívülről nézem. De tudjuk kívülről nézni mindent egyszerűbb, és ő még annyira fiatal. Mire gyerekei lesznek , kíváncsi vagyok ő hogy oldja meg. Tök jó lenne találkozni vele tíz év múlva amikor én már kicsit szabadabb leszek, ő meg tele lesz gyerekkel. :)))) Ezen elmélkedtem kicsit aztán kifizettem az ételt , szóltam hogy takarítani kell utánunk, és őnagysága pincérnője nagyon rendesen aranyosan viselkedvén mondta hogy semmi baj , azért vannak a takarítók.
Aztán autóba be és végre haza.
Egy kis pikantéria!
Gyereket kivettem a kocsiból már csak a vaslépcső és pár méter hiányzott az otthonunkig.
Megfogtam a gyereket, és a másik kezembe vettem a kukánkat mert ma vitték el a szemetet. Lecipeltem mindkettőt , erre utolsó lépcsőfokon megbotlottam. Kuka kiesett a kezemből , én az egyik térdemre rogytam, a gyerek a kezemben meg mint a mátrixban hajolt hátra , még jó hogy rugalmas, az én derekam már kitört volna. De senkinek semmi baja nem lett. Hazaértünk ez a lényeg.:)))
Már várom hogy szomszéd Lilivel jól kidumáljuk a dolgainkat mert végre itt a jó idő és lehet sétálni , és mi anyukák nagyon tudunk trécselni és ő is mindig tartogat valami érdekes mesélni valót!:))
Ha megint dolgozni fogok azért boldogan tekintek majd vissza az ehhez hasonló napokra, és már most tudom hogy imádok itthon lenni a kicsivel , ahogy Daneszommal is imádtam. Mert a sok megpróbáltatás ellenére mégiscsak a legjobb dolog a világon itthon lenni a gyermekkel, és ki kell használni a 100%-os anyaságot hiszen ha dolgozom majd úgysem lehetek ennyit velük. És sajni olyan rövid ez a két év.
2010. szeptember 20., hétfő
Ma van a Szülinapom!
Sziasztok!
Hát eljött ez a nap is ! 1 éves lettem én!! Hurrá.
Sajnos az internet megviccelt minket pár napig nem tudott anya géphez ülni , így a fotók még váratnak magára. De azt ígérte hamarosan pótolja az e fajta hiányosságát.
És persze hamarosan bulim is lesz tartva, eljön hozzám a család apraja nagyja és persze kedves szomszédaink is.
Lesz tortám is meg lufik! Nagyon várom, persze erről is majd készítünk képeket, hogy ti se maradjatok le.
Addig is íme egy kép rólam ami elég vicces! De hát ilyen vagyok én!
2010. szeptember 9., csütörtök
Visszaemlékezés jegyében
Igen bizony bizony!
Már csak pár nap választ el a szülinapomig.
Most nosztalgiázzunk kicsit hogy is történt ez a születés dolog!
2009 szeptember 20-át írtunk. Anya pontosan 38 hetes 7 napos terhességi hetét töltötte velem.
Szóval ami engem illet szeptember 19- én este én már éreztem , szűkös odabent a megszokott meleg és puha albérletem. El is döntöttem én bizony lassan már szeretném látni ezt az anyaféleséget, na meg az egész brancsot. Bár anya még nem érezte de én már akkor tudtam reggel ha felébredünk elkezdem csinálni én magamnak a helyet odalenn. Hagyok még neki egy nyugodt éjszakát alapon. Eljött a reggel. Apa is otthon volt mivel vasárnap volt, ezért gondoltam így lesz a legjobb mindenkinek.
Anya az ébredés után rögtön panaszkodott apának. "Látod már megint semmi"! El fogom húzni ezt a terhességet!!!! Én ekkor már mosolyogtam magamban. Megvártam még megreggelizik, gondolván kell nekem is az energia ma hosszú napunk lesz. Aztán fél kilenckor a buksimmal elkezdtem lefelé nyomulni. Anya furcsa apró görcsökre panaszkodott, de azt hitte biztos még nem végezte el a dolgát a mellék helységben , az okozza csak. Miután ez megtörtént 20 perc múlva ismét "nyomultam"! Még mindig nem hitte hogy ez bármi féle fájás lehet. Aztán pihiztem egy kicsit elaludtam. Addig anya kitakarította az egész lakást , az emeletre felcipelte a porszívót és mindent szépen elrendezett a bátyám szobájába is. Aztán eljött az ebéd ideje. Apa főzött, finom levest és rántott husit meg májat. Anya nagyon sokat evett :)) , de ebéd közben én megint jeleztem neki hogy lassan találkozunk. Olyan makacs ez az anya, hát hogy a fenébe nem gondolta hogy ez már az a fájás??? Apa már kezdett gyanakodni, és csak rimánkodott anyának ne éjjel szüljünk , nem bír éjjel sokáig fenn lenni. Hát ez aztán szép. Én próbálok mindent jól csinálni nekik meg nem tetszik semmi.
Anya ebéd után ledőlt pihenni, de már nem hagytam aludni valahogy a tudtára kellett adom hogy lassan érkezem.
Átmentünk a Lilihez aki épp várandós volt akkor még Csenge babával kb. 6 hónapos terhes. Jól megbeszélgették a dolgokat, és ekkor anya rájött hogy ez már az , de még mindig picit kételkedett, pedig ilyenkor már 15 percenkét rendszeresen jelét adtam hogy nemsokára látjuk egymást.
Így teltek az órák. Este 10-et írtunk anya már eléggé görcsölt de még mindig azt hitte ezek csak jósló fájások, pedig dehogy azok voltak. Elmentek apával sétálni és eldöntötték hogy bemegyünk a kórház nevezetű helyre és ha vaklárma legfeljebb hazaküldenek minket.
Nem volt vak lárma hanem igazi:))
Anyát már nem engedték haza, a doktorbácsi aki megvizsgálta közölte hogy nemsokára megszületek. Apát a hideg is kirázta, én is kicsit megijedtem , mert hát eléggé fáradtnak éreztem már magam. Gondoltam nem lesz ez egyszerű menet. De hát nincs visszaút sajni. Hiába szeretem az én kis pihe puha otthonomat, egyszerűen kinőttem és ki kell bújnom lesz ami lesz.
Anyát egy kedves szülésznéni várta , segített neki egy két dologban. Aztán anya zuhanyzott velem egy nagyot miközben már 10 percenkét fájt a pocija.
11 körül megérkezett a doktornénink és adott anyunak egy szurit hogy sűrűsödjenek a fájások , és én hamarabb elérjem a célomat. Hát sikerült! Innentől kezdve anya nem nagyon tudott beszélni a fájások alatt, nagyon koncentrált és segített nekem a levegővételekkel. Tudjátok sokat beszélgettünk erről és igyekeztem úgy csinálni mindent ahogy megbeszéltük. Bejött hozzánk a szomszéd Lili is kicsit anyát bátorította nagyon aranyos volt. Miután csinált rólunk pár képet elment haza mert hát ő is fáradt volt már. Egyszer csak meghallottam anya hangját, és tudtam most kell kibújnom. Szeretett volna ő egy kis fájdalomcsillapítót akkor de a doktornéni mondta most már nem kaphatunk mert pár perc és kint vagyok. Akkor anya és én is összeszedtük a maradék erőnket és harmadik toló fájásra mindössze 1,5 órával hogy anyát ágyba fektették megszülettem. 2009. 09. 21-én éjfél után 30 perccel. Nagyon hideg volt kint és vissza is akartam rögtön bújni, de akkor megláttam anyát illetve inkább megéreztem és mondhatom egyből megnyugodtam. Tudtam most már végleg megérkeztem a családomhoz, én Kürti Bálin Zalán a Nagyfőnök!!! Ezután apa vigyázott rám még anyával foglalkozott a doktornéni. Kis nyomikának hívott mert elég nyomott voltam. JÓ JÓ!!! De ki nem az aki átvergődik a szülőcsatornán nemigaz? Szóval vele is összebarátkoztam, és reggel bejött a bátyusom hozzám és tudtam egyből hogy nagyon szeretni fogom őt.
Hát ennyi a születésem története. Azóta pedig már jól megnőttem. A fejlődésemről képeket is fogok feltenni a következő irományomban.
Már csak pár nap választ el a szülinapomig.
Most nosztalgiázzunk kicsit hogy is történt ez a születés dolog!
2009 szeptember 20-át írtunk. Anya pontosan 38 hetes 7 napos terhességi hetét töltötte velem.
Szóval ami engem illet szeptember 19- én este én már éreztem , szűkös odabent a megszokott meleg és puha albérletem. El is döntöttem én bizony lassan már szeretném látni ezt az anyaféleséget, na meg az egész brancsot. Bár anya még nem érezte de én már akkor tudtam reggel ha felébredünk elkezdem csinálni én magamnak a helyet odalenn. Hagyok még neki egy nyugodt éjszakát alapon. Eljött a reggel. Apa is otthon volt mivel vasárnap volt, ezért gondoltam így lesz a legjobb mindenkinek.
Anya az ébredés után rögtön panaszkodott apának. "Látod már megint semmi"! El fogom húzni ezt a terhességet!!!! Én ekkor már mosolyogtam magamban. Megvártam még megreggelizik, gondolván kell nekem is az energia ma hosszú napunk lesz. Aztán fél kilenckor a buksimmal elkezdtem lefelé nyomulni. Anya furcsa apró görcsökre panaszkodott, de azt hitte biztos még nem végezte el a dolgát a mellék helységben , az okozza csak. Miután ez megtörtént 20 perc múlva ismét "nyomultam"! Még mindig nem hitte hogy ez bármi féle fájás lehet. Aztán pihiztem egy kicsit elaludtam. Addig anya kitakarította az egész lakást , az emeletre felcipelte a porszívót és mindent szépen elrendezett a bátyám szobájába is. Aztán eljött az ebéd ideje. Apa főzött, finom levest és rántott husit meg májat. Anya nagyon sokat evett :)) , de ebéd közben én megint jeleztem neki hogy lassan találkozunk. Olyan makacs ez az anya, hát hogy a fenébe nem gondolta hogy ez már az a fájás??? Apa már kezdett gyanakodni, és csak rimánkodott anyának ne éjjel szüljünk , nem bír éjjel sokáig fenn lenni. Hát ez aztán szép. Én próbálok mindent jól csinálni nekik meg nem tetszik semmi.
Anya ebéd után ledőlt pihenni, de már nem hagytam aludni valahogy a tudtára kellett adom hogy lassan érkezem.
Átmentünk a Lilihez aki épp várandós volt akkor még Csenge babával kb. 6 hónapos terhes. Jól megbeszélgették a dolgokat, és ekkor anya rájött hogy ez már az , de még mindig picit kételkedett, pedig ilyenkor már 15 percenkét rendszeresen jelét adtam hogy nemsokára látjuk egymást.
Így teltek az órák. Este 10-et írtunk anya már eléggé görcsölt de még mindig azt hitte ezek csak jósló fájások, pedig dehogy azok voltak. Elmentek apával sétálni és eldöntötték hogy bemegyünk a kórház nevezetű helyre és ha vaklárma legfeljebb hazaküldenek minket.
Nem volt vak lárma hanem igazi:))
Anyát már nem engedték haza, a doktorbácsi aki megvizsgálta közölte hogy nemsokára megszületek. Apát a hideg is kirázta, én is kicsit megijedtem , mert hát eléggé fáradtnak éreztem már magam. Gondoltam nem lesz ez egyszerű menet. De hát nincs visszaút sajni. Hiába szeretem az én kis pihe puha otthonomat, egyszerűen kinőttem és ki kell bújnom lesz ami lesz.
Anyát egy kedves szülésznéni várta , segített neki egy két dologban. Aztán anya zuhanyzott velem egy nagyot miközben már 10 percenkét fájt a pocija.
11 körül megérkezett a doktornénink és adott anyunak egy szurit hogy sűrűsödjenek a fájások , és én hamarabb elérjem a célomat. Hát sikerült! Innentől kezdve anya nem nagyon tudott beszélni a fájások alatt, nagyon koncentrált és segített nekem a levegővételekkel. Tudjátok sokat beszélgettünk erről és igyekeztem úgy csinálni mindent ahogy megbeszéltük. Bejött hozzánk a szomszéd Lili is kicsit anyát bátorította nagyon aranyos volt. Miután csinált rólunk pár képet elment haza mert hát ő is fáradt volt már. Egyszer csak meghallottam anya hangját, és tudtam most kell kibújnom. Szeretett volna ő egy kis fájdalomcsillapítót akkor de a doktornéni mondta most már nem kaphatunk mert pár perc és kint vagyok. Akkor anya és én is összeszedtük a maradék erőnket és harmadik toló fájásra mindössze 1,5 órával hogy anyát ágyba fektették megszülettem. 2009. 09. 21-én éjfél után 30 perccel. Nagyon hideg volt kint és vissza is akartam rögtön bújni, de akkor megláttam anyát illetve inkább megéreztem és mondhatom egyből megnyugodtam. Tudtam most már végleg megérkeztem a családomhoz, én Kürti Bálin Zalán a Nagyfőnök!!! Ezután apa vigyázott rám még anyával foglalkozott a doktornéni. Kis nyomikának hívott mert elég nyomott voltam. JÓ JÓ!!! De ki nem az aki átvergődik a szülőcsatornán nemigaz? Szóval vele is összebarátkoztam, és reggel bejött a bátyusom hozzám és tudtam egyből hogy nagyon szeretni fogom őt.
Hát ennyi a születésem története. Azóta pedig már jól megnőttem. A fejlődésemről képeket is fogok feltenni a következő irományomban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)