Sziasztok Danesz vagyok!
Sok beszámolni valóm akadt, gondoltam megosztom veletek!
Kezdem először is a legfontosabbal! Túl vagyok életem első igazi versenyén! Hát hogy is mondjam, szóval elég izgalmas volt, és hamarosan jön a folytatás! Részt vettünk mi Bártfások a Suli-spurin, amit a Városi Sportcsarnokban rendeztek meg. 8 iskola jelentkezett erre a megmérettetésre, és a mi iskolánk szinte már rendhagyóan első vagy második helyezést ért el ezeken a versenyeken. Tudjátok, ezek váltóversenyek, mindenféle ügyességi játékokkal, például szekrény átugrása, labdavezetés, padon átfutás és ezek kombinációja.
Már október óta gyakoroltunk rá, és meg is lett az eredménye. Na de ne szaladjunk ennyire előre...
Már a verseny előtti nap alig bírtam aludni. Pedig nem izgultam , inkább csak izgatott voltam mert még soha nem jártam a nagy Sportcsarnokba, és nem tudtam elképzelni hiába mesélte anya hogy milyen.
Szóval , felkeltem reggel megreggeliztem , anya megcsinálta a szenyókat és indulás a nagymamáért, (apa nem jött ő vigyázott az Öcsémre) , szóval mama, versenytárs és indulás az ismeretlenben, amit már nagyon vártam.
Megérkeztünk! Bementünk ebbe a hatalmas csarnokba, ami tele volt nézőtérrel, rengeteg lámpa, nagyon de nagyon szép terem. Örültem hogy ott lehetek. Anya régen nagyon sokat edzett ott (ő kézilabdázott), és első körben el is mutogatott mindent. Aztán áthúztam az egyenmelegítőnket, mezünket, és elkezdtem a csapattársammal futkározni a lépcsők közt, olyan másnak éreztem magam nagyon felemelő volt!!! Anyától megkaptam a bátorító puszimat, pár jó tanácsot, és lementünk a "küzdőtérre"!
Aztán elkezdődött a verseny! Addigra a csarnok egyik fele teljesen megtelt szülőkkel , szurkolókkal és hangosan kiabálni kezdtek. Na ekkor kezdtem el izgulni, de Éva néni és Stefi néni a felkészítő tanáraink megnyugtattak minket. El is múlt az izgalom rögtön az első versenyszám után! Innentől kezdve már minden ment a maga útján!
A szurkolásból nem érzékeltem semmit, inkább csak a feladatokra tudtam koncentrálni. Azért az láttam hogy a verseny közepén megjelent a másik mamám , és a papám is! Nagyon örültem neki, és éreztem hogy büszkék rám! Elég sok hibával dolgozott a csapatunk sajnos. Szinte minden verseny számban történt egy kis galiba, amit persze mindenki igyekezett kijavítani, de sajnos nem volt elég hogy az első vagy második helyen végezzünk. Harmadikak lettünk ami persze nem rossz eredmény, de Éva néni azért kicsit csalódott volt, mert egyik iskola sem volt ügyesebb nálunk , csak kevesebbet hibáztak!Nem voltak , gyorsabbak, nem dobtak jobban, nem kúsztak másztak jobban nálunk, egyszerűen rutinosabbak voltak, nálunk sok volt az első versenyes köztük én is , és jobban izgultunk. Ennyi. De a lényeg hogy most hévégén megyünk a megyei versenyre, amit szintén a Csarnokba tartanak, és tudom már kevesebb lesz a hibánk sokkal!!!!
Most szurkolótábort is viszek , meg kereplőt, anya festett lepedőt "HAJRÁ BÁRTFA" felirattal!
Azért , nagyon jó kis nap volt ez. És persze amikor az érmet tették a nyakunkba, az nagyon felemelő érzés volt! A végén a mi szurkolótáborunk , megszórt minket cukorkákkal az is jól esett, még az első helyezett sem kapott ilyet! Anya álítólag én nem hallottam, de annyit kiabált és szurkolt , hogy utána egész nap fájt a feje, és úgy érezte magát mintha kiszívták volna az energiáját! Utólag bevalotta nagyon izgult, talán jobban mint én!
Az egyik osztálytársam anyukája készített rövid videót, meg képeket! Ezeket a most hétvégén készülendővel megtoldva anya mindenképp felteszi ide nektek!
Más!
Túl vagyunk a féléven, és a félévi bizonyítványon is. Elég szép lett a bizim, de lett 4 db négyesem is! Amin meglepődtem hogy rajzból, meg technikából is négyest kaptam nem igazán értettük anyával hogy miért, no de majd kijavítom őket!
Viszont matekból és nyelvtanból is négyest kaptam, de már rajta vagyok a javításon , már azóta írtam is egy újabb ötös matek dolit! Szeretném betartani év végére az ígéretem, hogy Ica nénitől az igazgatónénitől kapjak dicséretet! Azt mondták a tanárnénik hogy akinél négyes ötösre állt a léc, inkább a "rosszabbat" adták, hogy év végére ne lazuljunk el, és még-jobban húzzunk bele. Hát persze hogy én is köztük vagyok!
Amire viszont büszke vagyok nagyon, hogy Stefi néni megdicsért az egész osztály előtt, hogy ő már régóta tanít, de ilyen szép írású gyerekkel még nem találkozott. Azt mondta hogy szinte sírva fakad mikor meglátja a füzetem , annyira szép!! Persze ez néha a gyorsaság rovására megy, de mit tegyek nem tudok rondán írni! De tényleg már próbáltam és nem megy:))))
Na akkor képekkel és videóval majd anya készül nektek,ha túl vagyunk a megyein is! Addig is szorítsatok értünk ! És persze aki úgy gondolja jöhet szurkolni , 02.05-én 9-re a Sportcsarnokba!:)))
Azért itt egy videó rólam ahogy éneklek, ezt anya pár hónappal ezelőtt vette fel amikor épp a Mátyás Király című rajzfilm énekét adtam elő! NEM ÉR NEVETNI!!!! (azt mondta anya mindenki csinált ilyet gyerekkorában, még ő is csak azt akkor még nem vette fel senki, ja és bocsi de anya idő közben elforgatta a telefonját, de azért egész nézhető így is!!!!) Puszi Danesz
