Lustaság fél egészség... :))))

Hááááááát rászántam magam hogy írjak picit, az az igazság nagyon ellustultam az utóbbi hetekben, meg hát mindig annyi minden történik velünk (szerencsére vagy nem) hogy nem tudom utolérni magam. Próbálom sorjában mármint ami az időrendet illeti leírni illetve képekkel illusztrálni mik történtek velünk mostanság.
Ugye a Daneszom táborozásával fejeződött be az előző bejegyzés ehhez kapcsolódóan még pár kép ide fog kerülni.
Íme:

A képekre kattintva tudtok nagyítani akit érdekel:)

Aztán  folytatódtak a mindennapok mígnem elérkezett egyeske 9. születésnapja! Tyűűűű de öreg is már:))) Nem akartunk nagy felhajtást és a megszokottól eltérően most itthon tartottuk nem papáéknál , mert anyukámnak sok lett volna a dédi ellátása mellett a buli. De nagyon jóra sikerült, sütöttem neki tortát ami elég nagy lett, de volt is rá szükség hiszen tortázni hívtuk a barátokat az utcából, el is fogyott hamar minden. Rengeteg játékot kitaláltunk nekik, és tényleg nagyon jól érezhették magukat, és persze az ünnepelt is boldog volt ami ilyenkor a legfontosabb. Azért néha elvonult és építette az újdonsült legóját , hiába ő már csak ilyen:)))

voálááá:Szóval volt itt minden, gatya szárában való futás, vizes lufival való futás amit ketten a homlokkal tartottak a gyerekek és muffin evő verseny is ... Sajni a videók zöme apa telóján van de azt hiszem a képekből látszik hogy nagy mulatság volt, nekünk meg fárasztó de szórakoztató napocska.

Közben én egy rossz foggal a szájsebészeten kötöttem ki, egy gyökér kezelt fogat húzattam ki ami nem tudott gyógyulni így utána a választásom a szájsebészetre esett :))) Nagyon megszenvedtem vele, igazából nem is akarnék evvel fárasztani senkit, de a lényeg hogy jó lett a vége és mondhatom ott nagyon tudja mindenki a dolgát.
Nem szeretném kihagyni hogy levágattam a hajam , rövidre :) szomszédasszonykámmal Lilivel egyetemben, és mondhatom egész jó lett a végeredmény. Elszántuk magunkat egy nap. Másnap hívtam a fodrászt aki úgy volt hogy jön. Következő nap nem jött, lemondta a megbeszélt időpont előtt 5 perccel. Mi bedühödtünk és kocsiba pattanva sikerült egy jó helyet találnunk. Bátraké  a szerencse , és mi azok voltunk.:)))Frizuráááák...

No de aztán pedig eljött apa szabija. Mivel elég rossz idő volt azon a héten (mindig így jár szegény akárhányszor szabira megy) szóval belefogtunk a ház külső rendbetételébe. Fárasztó napok voltak és mivel nincs még mindig kész talán majd ősz végén remélem, szóval így még nem rakok erről képet, csak amolyan félkészet.

Bálintkám nagyon elvan ami a nyarat illeti. Hölgykoszorú veszi körül , állandóan babusgatják a nagylányok az utcában.  Íme ezekről is képek

Azért néha belefért pár családi nap is , sajnos csak ennyi jutott az idei nyáron de jövőre tuti megyünk, most a ház fontosabbnak bizonyult. Jövőre lakókocsis kemping???? Apa így tervezi. Majd meglátjuk:))))

És ami a legfrissebb hogy nemrég jöttünk haza mamáéktól ahol nagyon nagyon jól érezték magukat a gyerekek , pár fotót készítettem de valahogy ott mindig elfelejtek fotózni vagy legalább is nem annyit, így nincs megörökítve  a szalonna sütés és egyéb jó dolgok. Mert ott mindig csak pihenek:))))) meg persze még nincsenek gépen a képek. Ígérem igyekszem pótolni.
Még számos jó dolog történt velünk amit most képtelen vagyok ide mind bejegyezni a rosszabbakat meg minek...
Készülgetünk lassan a sulira a munkára és még a házat is be kell fejezni, úgyhogy van dolgunk bőven.
Amíg lehet élvezzük a nyarat.... Sok puszi

Daneszom első táborozása (ahogy anyaként megéltem)

Túl van Daneszom az első táborozós élményein. Azt hiszem az általa elmondottakból hogy élvezte, mi több nagyon élvezte a táborozást.  Június 30-án indult, majd 6-án szerdán jött haza. Igazi táborozós élményekkel lett gazdagabb, rengeteg programot szerveztek nekik , jókat ettek kirándultak, fürdeni is tudtak, és a táborba tartott diszkóban is ropta.
Június 29 pakolás napja: bekészítettem neki az összes általam szükséges ruházatot, cipőt stb. dolgokat amire szüksége lehet, majd azt szépen el is mondtam mit hol talál. Persze háromszor kellett mindent elmondanom mert marhára nem ott járt az én drágám esze, szerintem gondolatban már a vonaton ült. Aztán eljött a reggel: felkelés reggelizés autóba bepakolás és indulás a vasútállomásra.
Daneszom nagyon izgatott volt. Mire mi odaértünk már a vasútállomás váróterme tömve gyerekekkel és szülőkkel. De nem csak Daneszom volt izgatott hanem én is , még soha nem volt tőlünk távol ennyi ideig a gombóc a torkomban volt végig már előző nap. Nagyon izgultam érte. Vajon hogy fogja egyedül megállnia a helyét? Húz e minden nap tiszta alsóneműt? Ha lázas vagy valami baja van, szólni fog e valakinek időben??? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, és nagyon aggódtam, meg persze örültem is mert láttam hogy nagyon boldog és alig várja már.
Telefont nem vihettek, ezért megkértem az utcánkban lakó egyik kislányt aki szintén ment, hogy majd az ő mobilján értekezzünk hogy mi a helyzet. Ő már nagyobb lány ők már vihettek telefont, a kicsik nem.
Aztán kimentünk a vonathoz és elkezdtünk búcsúzkodni, egy pár tanáccsal még elláttam indulás elött, és utána felsegítette az apja a vonatra.
Még várni kellett egy jó tíz percet még elindult a jármű, addig is néztük a vonat ablaka mellett csücsülő fiamat, és olyan nagynak tűnt már, és mégis annyira féltettem. Igyekeztem nem kimutatni az érzéseimet de egyre nehezebben ment. Az apukája már tudta hogy sírni fogok, és igaza lett. Az utcánkban lakó egyik nő névszerint Éva is mellettünk állt neki mindkét fia ment a táborba, a kisebbik most először. Az ő szemében is ott voltak a könycseppek, így mégsem éreztem "ufó"-nak magam. Aztán megszólalt a síp bezáródtak az ajtók és elindult a vonat. Én és Öcsi feláltunk az egyik betonvirágtartóra onnan jobban láttuk Daneszt aki lelkesen integetett és mosolygott, az én szívem meg olyan nehéz volt mintha valaki rajta állna. A vonat ablaka sajnos visszatükrözte a saját arcunkat ezért jó erősen kellett nézni hogy egyáltalán lássam. De azért láttam és boldog volt, és ez jó érzés volt. Szépen lassan kivánszorgott a vonat, és vitte a fiamat is.
Apával kisétáltunk az állomásról és ekkor kitörtem. Csak folytak a könnyeim nagyon hiányzott a gyerekem.
Aztán teltek az órák, és hála a modernkori technikáknak, Bius a szomszédkislány a facebook-on közvetítette hol járnak épp és mikor érnek oda. Így mindig mindenről tudtam. Bele is gondoltam hogy annak idején anyuéknak még milyen rossz lehetett, mert én aztán rengeteget utaztam és nem hogy internet, de még mobiltelefon sem volt. És mégis minden mindig rendben volt. De már annyira hozzászoktunk ezekhez a modernkori vívmányokhoz, hogy már nem bírja ki az ember ha nem beszélhet a gyerekével. Ezért este tűkön ülve várva a nyolc órát már hívtam is Biust aki megnyugtatott hogy minden rendben van, és Danesszal is beszéltem aki lelkesen közölte hogy már fürödtek a Balcsiba és hogy a kedvence lasagne volt a vacsora.
Na ekkor megnyugodtam és innentől kezdve már könnyebb volt a hiányát viselni. Persze azért kétnaponta beszéltünk, mert ő sem bírta ki hogy nem értesítsen mindenféle élményeiről minket. Folyton ez ment a telefonban, hogy anya képzeld el hogy ... és... akkor... csak mesélte és mesélte az élményeket. Hála Biusnak ezek többnyire meg is lettek örökítve.
Aztán eljött a hazaérkezés napja. Este háromnegyed tízre kellett menni az állomásra érte. Bálintot letettem aludni, és már nagyon izgatott voltam hogy láthatom újra az én kis táborozós nagy fiamat. Apa beesett a munkából fél tízkor , egy gyors puszi ő maradt Bálinttal én meg rohanás Daneszért. Úton az állomás felé nagyon boldog voltam , olyan érzés volt mikor gyerekként látsz egy játékot ami nagyon tetszik és rohansz a szüleid felé hogy azt elmondhassad nekik , és izgatott vagy hogy megkapod e. Lehet hogy hülye hasonlat de én rohantam hogy végre megérinthessem megölelhessem "visszakaphassam" a fiamat.
Leparkoltam az autót, és gyors léptekkel a vasúti peronok felé vettem az irányt. Megcsapott a langyos meleg szellő a nyár illata ami érdekesen vegyült a vasútállomás illataival. Ezt az illatot biztos nem fogom elfelejteni mert az én boldogságomhoz vezetett, és mindig emlékezni fogok rá.
Mire én odaértem már rengeteg ismerős arcot láttam, apukákat anyukákat testvéreket akik ugyan olyan izgatottan vártak mint  én. "Otthon éreztem köztük magam" az érzéseik hasonlók voltak. Beszélgettünk. Vártunk. Örültünk. És egyszer csak megláttuk a vonatunkat, a MI gyerekeink vonatát, és jött és jött és jött... Éva akiről az elején is meséltem ismét ott volt mellettem , érdekes hogy a reakciónk nagyon hasonlítottak mert mikor beért a vonat futólépésben később futva, nevetve és nem sírva rohantunk a gyerekeinkhez. Persze a vontat leghátulján voltak. Pech. Nagyon kellett figyelni az én pici fiamat mikor száll le a vonatról. Nem is láttam leszállni, sőt elől sem volt és hátul sem. Na mondom akkor most hol van. Tán elindult előre és csak kerestem néztem jobbra balra hogy talán meglátom a sok ismerős arc között. Aztán valaki :) megkocogtatta a hasamat, és annyit mondott szia anya. És a sapi alól felnézve rám megláttam a fiamat, hát leírni nem tudom mit éreztem. Öleltem vagy 2-3 percen keresztül, még jó hogy nem fojtottam meg.

Azóta is a rengeteg élményt meséli, voltak rosszak is  de sokkal több volt a jó és jövőre újra fog menni. Talán jövőre már én is könnyebben viselem majd, nem fogom így félteni, de az biztos hogy jövőre is megsíratom, és mikor hazaért ismét csak ölelni és ölelni fogom.

Locsi fecsi Bálint és helyzetjelentés!

Mai bejegyzés fő szereplője a Bálint!
Már készülök egy ideje megírni a "szótárát" de valahogy még nem állt össze a fejemben, meg időm sem nagyon akadt rá. Hát mára "megszületett". A teljesség igénye nélkül ugyan.  Nem tudok mindent leírni amit beszél és mond. Most csemegeként leírok párat, de higgyétek el ez csak a töredéke annak amit beszél. Kb. egy hónappal ezelőtt még kétségbe voltam esve hogy 20 hónapos lurkóm nem beszél , bár mindent tudott és megértett, de 5-6 szavacskánál többet nem nagyon mondott, holott a környezetünkben lévő fiatalabb lánycsemeték már ekkor is többet locsogtak.
Aztán egyik napról a másikra bő 3 hete nagyon beindult a fecsegés, megörvendeztetve evvel minket és környezetünket, jókat derülünk rajta mi több most már 2-3 szót összekapcsolva meg is érteti magát. Nos akkor itt a Bálint szótár, persze tényleg ahogy írtam a teljesség igénye nélkül hisz most már képtelen vagyok megjegyezni amiket mond.
Íme:

                                  Hápi-kacsa

                          Dadi-Dani

                          Bubóka-uborka

                          Anu-anyu

                          Apuszi-apuci

                          Favi-fagyi

                          Küti- süti

                          Papííí- papír

                          Firka-firka

                          Papu-papucs

                          Ezsííí- Erzsi mama

                          Dotor- Motor

                          Autó-autó

                          Bodár-bogár

                          Tackó-Lackó

                          Babi- Gabi

                          Didi-Lili 

                          Dáid-Dávid

                          Pukap-Kupak

                          Picő- cipő

                          Tátó-távirányító


Mondat kezdemények: 

Papa hápi uszi - értsd: Papánál a kacsa vagy hápi úszik
                                 
Eszti motor kész- értsd: Esztikétől kéri a motort
                                  
Épő bámmm- értsd: Lépcsőről bumm leesik
                                 
 Iszi kész - értsd: Inni kérek
                                  
Mama búnó emen - értsd: Mama a Brúnóhoz elment
                                   
Dadi jeje- értsd: Dani gyere

Persze ezek csak töredékek, ennél tágabb a repertoár nem a mondat kezdeményekben inkább a szavakban, de azt ide nem tudnám  leírni ez  inkább csak "tájékoztató" jellegű.
És fontosnak tartom még megjegyezni azt is hogy mindent utánoz, olyan mint egy papagáj, úgy hogy a hirtelen felindulásból kimondott káromkodásokra nagyon kell figyelni, mert szívja magába mint a szivacs. Bár erre mi azért Danesznál is anno figyeltünk, de azért néha kiszalad az ember száján ez az ,persze óvatosan csak.:)
Példa: tegnap vacsorázásnál Bálintom már csak játszott a tejcsijével, és hát nem figyeltem annyira rá ezért ő nagy lelkesen csorgatta ki az üvegből a tartalmat, én meg rápironkodva félig viccesen mondtam hogy: Bálint bakterológia kifolyattad a tejcsit! Persze egyből kimondta a bűvös szót, BAKKEOLOGA :)))  szakadtunk a nevetéstől.
Helyzetjelentés:
Zajlanak a nyári napok és mondhatom bátran egész jól telnek. Itthon vannak az utca gyerekei és akadnak nagylányok akik nagyon szeretnek vigyázni a picikékre. Itt fontos kiemelnem egy kislányt aki folyton jön Bálinthoz őt Cintiának hívják, és ötödikes. Segít nekem pesztrálja Bálintot , figyel rá ha dolgom akad, sétálunk együtt.Így akad időm szomszéd Lilivel pletyizni is kicsit mert  a többi "nagylánnyal" együtt elviszik a lurkókat sétálni. Persze mindig küldöm Sziszit játszani, és mondom neki hogy ne csak babázzon, használja ki a nyarat, de ő ennek ellenére most már minden nap jön önszántából és segít.
Daneszom meg játszik játszik és játszik. Hol fürdenek , hol fociznak , hol bújócskáznak és hol pedig épp a szobáját szedi szét képletesen szólva mert kitalál valami játékot. Egyszóval elvan. Most épp nagymamájánál van falun, ahol piacra járnak , és fürdik a nagymedencébe, meg a papával barkácsolnak az utolsó infó szerint csúzlit csináltak.
Bálintom is kis szomszéd Csengével nagyon jó barátságba került, szépen együtt tudnak játszani, persze hozzá tartozik hogy Csengécske egy nagyon nyugodt jó természetű kislány, hát Bálintom meg inkább az ellenkezője. Talán épp ezért de nagyon bírják egymást. Egyik nap Liliéknél homokoztak ketten megosztozva a homokozójátékokon, egymásnak babanyelven hablatyolva legalább fél órán keresztül, nagyon édesek voltak látni kellett volna.
Készült róluk egy édes rövidke videó amin kézen fogva sétálnak az utcából kifelé. Ezzel a videóval köszönök most el, és hamarosan ismét jelentkezünk!!!

...áció, káció, akáció VAKÁCIÓ!!!!!!!!!!!!

Beköszöntött végre a VAKÁCIÓ! 
Tegnap megkapta Danikám a bizonyítványát, ami nagyon szépre sikeredett. Példás lett szorgalom és magatartásból is. Igaz 3 db jó osztályzatot is kapott, matekból , szövegértésből, és technikából a többi jeles. Matek ötöse elúszott az utolsó hármas témazáró miatt,  hiába már az utolsó két hétben nem volt ott fejben sajnos. Szövegértésből igazából nem is tudtam hogy áll, nem volt pontos képünk róla mit tud, erre nem igazán lehet felkészülni . Amúgy nyelvtanból nagyon szépen kijavította a négyesét ötösre. Technika: na erre megint nem igazán lehet egy gyereket felkészíteni, de csodálkozom hogy csak négyest kapott, mert bizony a Danesz pont az a gyerek aki állandóan vág , ragaszt, kreatívkodik. Jár focizni, ami szinte egybe esik a technika órákkal , így feltételezem hogy a munkadarabokat, kapkodva, félkészen tudja csak megcsinálni mert különben nem érne oda a focira. Feltételezésemet az is alátámasztja hogy a focisulisok közül senki nem kapott jeles osztályzatot technikából.  Pech, de ez van.
Hozzátenném még, hogy vannak tantárgyak ilyen a nyelvtan  a matek nagyrészt, az olvasás, rajz, írás, ének amiben nem vagy csak nagyon keveset segítettem neki. Egyszerűen tudta, tudja. Következésképp nagyon jó tanárai vannak és Daneszom is odafigyelt.
Mindezek ellenére, vagy inkább épp ezért  nagyon büszkék vagyunk rá. Okos, jószívű , lelkes és igazságos nagyfiú.
Szegénykém ezért is viselte nehezen hogy még egy szóbeli dícséretet sem kapott a tanáraitól akiket annyira szeret és felnéz rájuk. Már eleve abban a tudatban ment az évzáróra, hogy na most kap valami dícséretet és az a sok munka és lelkesedés ami benne volt az egész évben most végre meghozza gyümölcsét. Hát tévedett.
Az igazgatónéni beharangozta hogy azok akiknek példás a szorgalmuk és példás a magatartásuk kapnak valami jutalmat (könyv, oklevél) az iskolától. Igen kaptak. De a Dani nem kapott. Lehet hogy nem lett teljesen kitűnő, de példás példás lett és eszerint járt volna a dícséret.
Persze akkor "borult a bili" nála teljesen mikor a teremben kinyitván a bizonyítványát evvel szembesült. Na ekkor ugyanazt az arcot vágta, és úgy nézett mint az apja. Komolyan egy az egyben Öcsi volt. Láttam rajta hogy a düh-től sarkon fordulna és kimenne a teremből. De nyugodt és higgadt maradt, csak én aki ismerem láttam hogy teljesen kész van.
Hozzáteszem jogosan érezte becsapva magát. Pedig nagyon szép bizonyítványról beszélünk, de mégis valahogy hiányzott az elismerés neki. Nem nekem hozzáteszem. Olybá tűnhet hogy ezeket én akartam volna besöpörni, de ki kell hogy ábrándítsak mindenkit én teljesen elégedett  voltam vagyok  .
Az osztály előtt dicsérték meg a jó tanulókat, és valahogy ő kimaradt a szórásból, pedig a legjobbak között van. Na ez megint taccsra vágta.
Gondoljatok bele, ilyenkor mit csinálhat okosan egy szülő, amikor látja hogy a gyereke elveszítette a bizadalmát és jól összetört egy igazságtalanság miatt???
Persze lehet hogy ez így volt igazságos pontosan nem tudok ebben állást foglalni, az éremnek két oldala van szokták mondani.
Szó szót követ , ezen is túl vagyunk. Lelkileg összetört fiamat aki tegnap egész este sírt, (és nem azért mert nem kapott könyvet ), próbáltam vígasztalni. Okosat nem nagyon tudtam mondani csak a szokásos közhelyeket, hogy gyönyörű a bizid, és hogy ami nem "öl meg az megerősít", stb.stb. Meg persze hogy nem felejtették ki, nem lehet mindenkit dicsérni.
Ennek ellenére azt mondta és most szó szerint fogalmazok:
- anya, nagyon fáj a szívem, igazságtalanok voltak velem, szerintem egyszerűen kifelejtettek!
Na ilyenkor mit lehet tenni, pedig direkt felkészítettem vagyis legalábbis azt hittem , hogy nem érje csalódás. Majd az idő elrendezi remélem, és szeptemberben újult erővel veti majd bele a tanulásba magát.
Félek nehogy emiatt nem hogy jobb lesz majd , hanem inkább úgy gondolja felesleges hajtani úgy sem érdekel majd senkit. Pedig minket érdekel , és meg kell értetnem vele hogy nem a dicséretért  kell hajtani hanem saját magáért. Nehéz lesz! Visszamegyek dolgozni szeptemberben, és ha lehet még kevesebb időm lesz majd de igyekszünk majd mindent megtenni hogy segítsünk neki.
Belegondolni is rossz hogy már csak szűk három hónapot lehetek velük és ezután soha többet ennyi időd nem tudunk együtt tölteni. Szeretném kihasználni ezt az időt, és tartalmassá, tenni.
Igen elkezdett símogatni a változás szele, és kezdek lelkileg felkészülni a dolgos hétköznapokra. Kicsit várom, kicsit félek, de bátran állok elébe.
Amúgy nagyon szépen telnek a napok, és még rengeteg nyári nap van elöttünk.
HURRÁ!! VAKÁCIÓ!!!


Hoztam pár képet , ízelítőként!