Visszaemlékezés jegyében

Igen bizony bizony!

Már csak pár nap választ el a szülinapomig.
Most nosztalgiázzunk kicsit hogy is történt ez a születés dolog!

2009 szeptember 20-át írtunk. Anya pontosan 38 hetes 7 napos terhességi hetét töltötte velem.
Szóval ami engem illet szeptember 19- én este én már éreztem , szűkös odabent a megszokott meleg és puha albérletem. El is döntöttem én bizony lassan már szeretném látni ezt az anyaféleséget, na meg az egész brancsot. Bár anya még nem érezte de én már akkor tudtam reggel ha felébredünk elkezdem csinálni én magamnak a helyet odalenn. Hagyok még neki egy nyugodt éjszakát alapon. Eljött a reggel. Apa is otthon volt mivel vasárnap volt, ezért gondoltam így lesz a legjobb mindenkinek.
Anya az ébredés után rögtön panaszkodott apának. "Látod már megint semmi"! El fogom húzni ezt a terhességet!!!! Én ekkor már mosolyogtam magamban. Megvártam még megreggelizik, gondolván kell nekem is az energia ma hosszú napunk lesz. Aztán fél kilenckor a buksimmal elkezdtem lefelé nyomulni. Anya furcsa apró görcsökre panaszkodott, de azt hitte biztos még nem végezte el a dolgát a mellék helységben , az okozza csak. Miután ez megtörtént 20 perc múlva ismét "nyomultam"! Még mindig nem hitte hogy ez bármi féle fájás lehet. Aztán pihiztem egy kicsit elaludtam. Addig anya kitakarította az egész lakást , az emeletre felcipelte a porszívót és mindent szépen elrendezett a bátyám szobájába is. Aztán eljött az ebéd ideje. Apa főzött, finom levest és rántott husit meg májat. Anya nagyon sokat evett :)) , de ebéd közben én megint jeleztem neki hogy lassan találkozunk. Olyan makacs ez az anya, hát hogy a fenébe nem gondolta hogy ez már az a fájás??? Apa már kezdett gyanakodni, és csak rimánkodott anyának ne éjjel szüljünk , nem bír éjjel sokáig fenn lenni. Hát ez aztán szép. Én próbálok mindent jól csinálni nekik meg nem tetszik semmi.
Anya ebéd után ledőlt pihenni, de már nem hagytam aludni valahogy a tudtára kellett adom hogy lassan érkezem.
Átmentünk a Lilihez aki épp várandós volt akkor még Csenge babával kb. 6 hónapos terhes. Jól megbeszélgették a dolgokat, és ekkor anya rájött hogy ez már az , de még mindig picit kételkedett, pedig ilyenkor már 15 percenkét rendszeresen jelét adtam hogy nemsokára látjuk egymást.
Így teltek az órák. Este 10-et írtunk anya már eléggé görcsölt de még mindig azt hitte ezek csak jósló fájások, pedig dehogy azok voltak. Elmentek apával sétálni és eldöntötték hogy bemegyünk a kórház nevezetű helyre és ha vaklárma legfeljebb hazaküldenek minket.
Nem volt vak lárma hanem igazi:))
Anyát már nem engedték haza, a doktorbácsi aki megvizsgálta közölte hogy nemsokára megszületek. Apát a hideg is kirázta, én is kicsit megijedtem , mert hát eléggé fáradtnak éreztem már magam. Gondoltam nem lesz ez egyszerű menet. De hát nincs visszaút sajni. Hiába szeretem az én kis pihe puha otthonomat, egyszerűen kinőttem és ki kell bújnom lesz ami lesz.
Anyát egy kedves szülésznéni várta , segített neki egy két dologban. Aztán anya zuhanyzott velem egy nagyot miközben már 10 percenkét fájt a pocija.
11 körül megérkezett a doktornénink és adott anyunak egy szurit hogy sűrűsödjenek a fájások , és én hamarabb elérjem a célomat. Hát sikerült! Innentől kezdve anya nem nagyon tudott beszélni a fájások alatt, nagyon koncentrált és segített nekem a levegővételekkel. Tudjátok sokat beszélgettünk erről és igyekeztem úgy csinálni mindent ahogy megbeszéltük. Bejött hozzánk a szomszéd Lili is kicsit anyát bátorította nagyon aranyos volt. Miután csinált rólunk pár képet elment haza mert hát ő is fáradt volt már. Egyszer csak meghallottam anya hangját, és tudtam most kell kibújnom. Szeretett volna ő egy kis fájdalomcsillapítót akkor de a doktornéni mondta most már nem kaphatunk mert pár perc és kint vagyok. Akkor anya és én is összeszedtük a maradék erőnket és harmadik toló fájásra mindössze 1,5 órával hogy anyát ágyba fektették megszülettem. 2009. 09. 21-én éjfél után 30 perccel. Nagyon hideg volt kint és vissza is akartam rögtön bújni, de akkor megláttam anyát illetve inkább megéreztem és mondhatom egyből megnyugodtam. Tudtam most már végleg megérkeztem a családomhoz, én Kürti Bálin Zalán a Nagyfőnök!!! Ezután apa vigyázott rám még anyával foglalkozott a doktornéni. Kis nyomikának hívott mert elég nyomott voltam. JÓ JÓ!!! De ki nem az aki átvergődik a szülőcsatornán nemigaz? Szóval vele is összebarátkoztam, és reggel bejött a bátyusom hozzám és tudtam egyből hogy nagyon szeretni fogom őt.
Hát ennyi a születésem története. Azóta pedig már jól megnőttem. A fejlődésemről képeket is fogok feltenni a következő irományomban.

Alvós gondok

Igen igen. Eddig viszonylag jó alvó kisebbik csemetémmel az utóbbi időben gondok vannak.
Alvásügyileg vannak problémák. A probléma megoldásán vagyok úgy kb. 3 napja, és mondhatom nem könnyű a helyzet.
Bálintom egyszer csak egyik napról a másikra éjjelenkét sír, se így se úgy nem jó. Ha magam-melléveszem azért, ha nem és a kiságyba teszem azért. Persze nem sírással kezdi, mászkálni akar, felül, aztán nyöszörög és sír. Egyedül ha ringatnám az lenne neki jó, na de az nem megoldás.
Biztos én vagyok a felelős ezért, nekem könnyebb volt magam mellé venni mikor kicsi volt , és lehet hogy ettől megzavarodott. Nem tudom, csak azt hogy anno Daneszom elvolt mellettem és mikor megért rá akkor kiköltözött a szülői fészekből. Sajnos csak egy megoldás maradt ami drasztikus de rövid távon vezet eredményre. Hagyom sírni , üvölteni , kiabálni. A szívem majd beleszakad mert mutat felém a két kis kezével és kéri hogy vegyem ki. Már vettem ki mert nem bírtam nézni, de nem jó megoldás mert csak ringatva aludna el, és abba a pillanatba felébred ha vissza rakom a helyére.
Az alvást meg kell neki tanulni máshoz is kötni , nem csak hozzám ezt kell most megértetnem vele. Elég nagy már , meg fogja tanulni pár átsírt éjszaka után. Tegnap este mikor kijöttünk az apjával a szobából és hagytuk sírni, én is elsírtam magam. Sajnáltam, hogy nem jó neki már mellettem , és már a mellem sem kell lassan ,nem lehet vele megnyugtatni. Leszokóban van a ciciről és valahogy ez szintén megvisel, pedig örülnöm kéne mert viszonylag lazán veszi a cicitémát. Ha adok neki kell, ha nem adok nem kell alapon. Kicsit ez a leválás dolog olyan mélyen érint, Daneszomnál én nem akartam illetve egy betegségből kifolyólag nem tudtam 11 hónapos kora után szoptatni, de nem viselt meg mert tudtam még úgy is lesz gyerekem. Talán most azért is visel meg mert tudom hogy nem lesz több picurim. A biológiai anyaságom úgymond befejeződött, de tudom azt is hogy most kezdődik csak a java igazából és ez egy életen át tartani fog. Szóval nem csak a gyereknél van most lelki sérülés hanem nálam is. De ezen is átlendülünk majdcsak, és vár még ránk ezer meg ezer csudijó dolog együtt.
Végülis már sikerről is beszámolhatok e téren ugyanis két felkelés , és kb. 30 percnyi kitartó sírás után az én kisfiam olyan jót aludt reggelig mint a bunda. Remélem elég erős leszek hogy ezt végig csináljam ! De nem látok most más megoldást úgyhogy kénytelen leszek.

Elkezdődött ismét!

Sziasztok! Ugye mondanom sem kell mi. Hát persze hogy a suli!!! Ma megvolt a tanévnyitónk, és találkoztunk a kicsikkel is. Szegénykék még nem tudják mi vár rájuk. Én a magam részéről bevallom hősiesen annyira nem lelkesedtem hogy újra elkezdődött a suli. Mikor a tanárnéni ma megkérdezte tőlünk ki várta már az iskolát, nekem nem nagyon akaródzott feltenni a kezem, be is vallottam hősiesen hogy nekem nem hiányzott annyira. Persze mindenki lobogtatta a kezét hogy úúúúúúú nagyon hiányzott neki a suli én nem hazudtam inkább. Jól elvoltam otthon , sokáig aludhattam, játszottam nagyokat , kinek hiányzik ilyenkor a suli nem???
Persze jó volt látni a tanárnéniket , na meg az osztálytársakat ma és sokat beszélgetni velük. Végül is rájöttem hogy szeretem én a sulit még a tanulás sincs ellenemre, de lazítani otthon nagyon jó dolog és hazudik aki mást gondol.



I

De nehéz az iskola táska..... (anya jelent)

Szó szerint!!! Tényleg nehéz. Mind súlyilag, mind anyagilag! Idén majdnem 10.000 forintot fizettem másodikos könyvekért, + az ebéd 6.000 ezer. És nekem csak egy iskoláskorú gyerekem van, és csak másodikos! Merthogy úgy tudom minden évben több és több lesz , negyedikes ismerőseim csak a tankönyvekért 14.000 -et fizettek! És ezt mind hónap végén!!! Persze nyílván kell a gyereknek új tornacipő mert a régit kinőtte, na nekünk ebből kettő kell mert teniszre (ami ingyen van és kötelező itt nálunk) szóval teniszre is kell egy pár új csuka. Aztán táska , tolltartó ( mi ebből nem vettünk most újat mert teljesen jó állapotban van a régi) , és persze az írószerek, ami nekem kb. 4000-ben állt meg, úgy hogy nem a legjobb és legmárkásabb cuccokat vettem meg.
Azért nem árt beszerezni új göncöket sem , na ilyen téren nem panaszkodom rengeteg jó és újszerű cuccokat kaptunk. Azért én is vettem a Daneszomnak egy sulibajárós új félcipőt , ez relatív nem volt drága 3500 Ft.-!
Szóval drága kis csemeténk beiskolázása nem volt olcsó mulatság , és ő csak egyedűl iskolás mi van a két gyermekesekkel??? Azoknak dupla minden ugyebár. Háromgyermekesek már kapnak támogatást asszem, de lehet hogy nem teljesen így van, úristen nem is merek belegondolni ha mégsem.
Szóval nekem is mélyen a zsebembe kellett nyúlnom ami azért nehéz mert olyan lakáshitelünk van amire havi 100.000 Ft.- körüli összeget fizetünk!
Nehéz, nehéz! Na de ez a blog nem erről kell hogy szóljon igaz??

Az én egyesszámú csemetém a nyár alatt rengeteget nyúlott, és nőtt. Cirka 35 -ös cipőt kell vennem a másodikos fiamnak. Szóval nem kicsi a gyerek. A szája is nőtt bár ezen nem kell csodálkozni kicsit elkanászodott a szünidő alatt. Augusztus eleje óta tanulunk , ismétlünk hát nagyon sokat felejtett ez a kópé gyerek. Na de azért vagyok én, hogy újra gatyába rázzam , úgy és annyi tudással menjen sutyiba amilyennel kijött onnét. Mára már szépen belerázódott!

Egyébként nagyon fog hiányozni , egész hozzám nőtt a nyár alatt. Sajnálom hogy érdemben nem tudtuk sehova elvinni nyaralni, de ezek a piszkos anyagiak nem engedélyezték ezt idén. Talán már jövőre tudunk menni. Itt- ott voltunk persze , meg azért a mamánál is nyaralt a gyerek de én többet szerettem volna neki adni. Nem mondja és úgy látom nem hiányzik neki , de az én lelkem ezt nagyon megsínyli.

Szó mi szó most már úgy látom azért várja a sulit , a barátokat, tanárokat és az új könyveit is boldogan lapozgatta a minap mikor kötöttük őket! Remélem idén is zökkenőmentes tanévet zárhatunk majd. Egy kicsit azért sajnálom szegényt, tudom ez a dolga de mégis, valahogy minket anno nem fárasztottak ennyire ki a suliban. De hát ez van én és az apja mindenben segítjük majd!

Tizenegyedik

Huhúúúúúúúúú hogy repül az idő már 11 hónapos vagyok!!!
Nemsokára megtartjuk az első szülinapom, már nagyon várom.
Leírom most mi vonatkozik egy magamfajta 11 hónapos lurkóra ha nem bánjátok!

Szóval kezdem!
-Beszéd:
Egyre többet és egyre élénkebben egyre érthetőbben anya szerint!
Szavak amiket mondok: baba, tátá (pápá), cica, mama, dem (ez a nem)
Anya sokat énekel nekem és sok mondókát is mond ezeket nagyon szeretem hallgatni, mesekönyvben az állatokat megismerem, de egyenlőre mindegyikre cicát mondok!:)))
Anya vezényszavait megismerem és reagálok, a nem és a vigyázz utasításokat igyekszem komolyan venni sajnos nem mindig sikerül mert már most nem bírom a korlátokat.

Egyre függetlenebb vagyok!
A kedvenc játékaimat szeretem saját magamnak megkaparintani, sőt olyan dolgokkal is szívesen játszok amiket nehéz elérni , de ha mégis elértem akkor nagy a boldogság!
Anya már tudja ha nagyon csönd van akkor valami olyan dolgon munkálkodom épp amit nem biztos hogy ő engedne.
Megkezdődött az állandó futkosás, nincs megállás!!! Imádok menni, annyi érdekes dolgot fedezek fel és egyre többet járok gyerekek közé , anya fél is hogy bejön a rossz idő és akkor nem tudunk annyit menni, de mondta majd húzunk esőkabátot és megyünk esőben is. Hiszen engem egy kis eső nem rettenthet meg ugyebár!!!
Mondtam már hogy nem szeretem a korlátokat, na ha épp öltözünk vagy csak pelenkáz anya akkor sem tudok egy percre sem nyugton maradni, nem bírom ha lefognak ilyenkor próbálok anya karjaiból kiszabadulni ez általában kis hisztivel jár és a vége hogy anya fut utánam hogy a pelust felhúzza rám. De hát mit tegyek egyszerűen nincs időm holmi pelenkázásra sem, amikor annyi minden más van. Szegény mindig le is izzad rendesen, legalább is ezt szokta mondogatni.
Amúgy különben jól megvagyunk mi anyuval, nagyon szeretem és elég anyás is vagyok, dehát lennék én apás is de apa mindig csak dolgozik sajnos. Viszont még a tesóval imádok lenni , nagyon sokat bohóckodunk és amikor átjönnek a barátai akkor én is mindig játszok velük. Ilyenkor anya is kicsit végezhet más munkát, például főzhet vagy bármit csinálhat ilyenkor tutira nem hiányzik.
Evés:
Ezen a téren nincs probléma, mindent megeszek amit anya kínál de van egy kedvencem a spagetti jó sok sajttal hmmmm. Na meg a barack a finom lédús barack na hát az valami mennyei.
Anya azt mondta lassan megpróbálhatok egyedül is enni , jaj neked terítő és lambéria majd jól összekenek mindent !!!:))))
A súlyom kb. 9,5 kg lehet most és 73-74 cm a hosszom , de pontos adatot csak pár nap múlva tudok nektek mondani amikor megyek mérésre.
Anya folyton mondja is hogy egyre nehezebb a "csomagja"mármint én értitek csomagnak hív de édi!! Az biztos hogy nem vagyok könnyű , kicsit fáj is néha a dereka meg a térde. Mondta hogy lassan tornáznia is kell , hogy tudja velem tartani a lépést. Mostanában alszik is velem délután így jobban bírja a kiképzést. Ha már az alvásnál tartunk: ilyen téren azért akadnak velem problémák. Például csak anyu tud vagy inkább azt mondom altathat el, de mit tegyek én csak nála vagy vele tudok elaludni . Az éjszakákat többnyire végig alszom de sajni nem a kiságyamban ott csak hajnali 1-2 -3-ig alszok egyedül , utána anya, cici és együtt tovább reggelig. Hát ez van , de azt mondta anya egyenlőre még ezt nem bánja, majd eljön az ideje hogy teljesen külön kell aludnom. Én viszont titkon remélem az még messze van nagyon.
Így éldegélek én a családommal együtt , továbbra is jókedvű és eleven kicsi babaként. És nemsokára 1 éves leszek, na akkor majd beszámolok a születésemről is hogy hogyan zajlott. Na meg az első igazi szülinapi bulimról.

Addig is legyetek jók legalább annyira mint amennyire én is az vagyok! (Az vagyok????) anyát kéne megkérdezni!

Na puszillak titeket ! Bálintosz nagyfőni

Na ezt figyuzzzátok !!!!!

Sziasztok!

Itt egy videó hogy bemutassam hogy is megy mostanában a járásdolog!

Elevenségből ötös!!!!!

Üdvözöllek kedves olvasók!

A beszámolóm címe magáért beszél , igazából most kifejteném nektek mit is takar ez az elevenség dolog, hiszen drága jó szüleimtől mostanában mást sem hallok csak ennyit: Bálint te nagyon eleven vagy!!

Nos akkor hajrá!

Szóval azt már tudjátok jól hogy járni tanulok, amit kezdek tökéletesre fejleszteni és pár lépést magamtól is megteszek. A járás dolog nagyon letud fárasztani, de azért mégsem annyira hogy a "rosszalkodásaimról" lemondjak! Na erre mondják a szüleim hogy eleven vagyok, de mit tegyek ha mindig minden érdekel ??? Különben is ahogy a Jutka mamáméktól hallom az én drága jó anyukám is hasonlóképp eleven volt mint én!
Persze fárasztom is a családot rendesen , de egyenlőre még kell a közreműködésük hogy elérjek pár dolgot!
A múlt héten apa is itthon volt velünk , és mondhatom nagyon összenőttünk , folyton vitt magával minden hova szinte anyával csak altatásnál és szopizásnál találkoztam. Most hogy megint elment a nagyvárosba és nincs itthon hiányzik is rendesen, anyának is úgy látom és persze a bátyusomnak is.
Azért jó hogy első önálló lépésimnél itthon volt, igyekeztem is rendesen megmutatni mit tudok. Nagyon élvezetes ez a járás dolog , csak anya folyton a sarkamban van és nem hagyja hogy kibontakozzam ezen a téren. Egyébként mindegy is mert így is szépen sétálhatok amennyit csak tetszik.
Még apa itthon volt voltunk egy csomó helyen, szinte nem volt olyan nap hogy ne mentünk valahova. Eléggé felborultak a napjaim emiatt , de üsse kő hiszen apa jelenléte kárpótolt ezért.
Csinált nekem egy kiskaput a lépcső elé, merthogy én bizony felmásztam rá, és le is borultam onnét! Nem nem lett semmi bajom de ezek a szülők annyira féltenek hogy megsérülök....
Na ezért készült a kiskapu. Pedig már úgy éreztem biztosan sikerülne felmásznom az emeletre a Daneszhoz , tudjátok imádok ott fenn lenni, az ő szobája olyan mint egy kincsesbánya, tele jobbnál jobb játékokkal. De most elzárták előlem a felfelé vezető utat, így csak más közreműködésével juthatok oda fel.
Egyre többet sétálok kinn az utcában is , és nemám babakocsiba tolva nem nem!! Megfogom anya kezét és úgy. Nagyon érdekes dolgokkal ismerkedem. Ilyen például a kavics (amit nem szopogathatok) , de szeretem a virágokat is nézni na meg jól megtépni. Persze a szomszéd gyerekeket is láthatom hogy szaladgálnak és már alig várom hogy én is köztük legyek.

Szóval élménydúsan zajlanak a napjaim el is fáradok estére nagyon.

Igyekszem ha lehet többször jelentkezni mostanság és beszámolni a mindennapokról ígérem!

Addig is maradok tisztelettel: Bálintosz az eleven nagyfőnök !! Puszi


Reggeli bunyó az ágyban
A mosógépbe imádok belemászni
Uncsi a bimbin ülés :)))

Paradicsom evés :)))