Sziasztok a Bálintosz vagyok!
Sajnos mostanában nem volt időm titeket tájékoztatni a hogylétemről de most bepótolom!
Kezdem avval hogy rajtunk van ez a náthás köhögős nyavaja, illetve már csak rajtam!
Kezdődött Danesznál , majd egy napra rá én is belázasodtam, láttátok volna anyámat úgy nézett ki mint aki a harctéren küzd:) , azt sem tudta melyikünkhöz rohangáljon. Egyiknap Danesszal rohant a doktornénihez, másiknap velem. Csúnya magas lázunk volt több napig , így megkaptam az első antibiotikumomat ami valami orvosság féle, és 5 napig szopogattam. Emellé még mindenféle "koktéloknak" nevezett navaját tömött anyu a számba pfááááááááájjjj utáltam. De megtette a hatását! Szépen kikeveredtem a betegségből, és Danesz is.
Szegény anyu, rá pár napra benáthásodott , köhögött prüszkölt ! Aztán miután kikeveredett belőle , én újra elkaptam most meg tőle (valószínű), ez meg valamiféle nátha vírus volt.
Újra doktornéni... Na nem mintha nem szeretnék odajárni vagy ilyesmi csak hát eddig szinte nem voltam beteg , most meg egymás után kétszer is!!! Na de ez van. Azt az anti micsodát most nem kaptam mert valami olyasmit mondott a doktornéni hogy legyengítette az immunrendszerem vagy mim, és hát ezért kaptam anyutól el a náthát.( Csak zárójelben jegyezném meg hogy párszor úgy rámtüsszentett!!!) Na de biztos nem akarattal , szerintem nem gondolta hogy újra beteg lehetek, meghát ha rájön az emberre a tüsszentés....
Szóval kaptam most meg cseppeket, meg köptetőt amitől egész nap köhögök, és az orrom is folyik!
Bár most már jobban vagyok de anya panaszkodik rám az éjszakák miatt, bár megérti csak ő is nagyon fáradt már. De mindig bedugul az orrom na. Persze felkelek rá és akkor anya kell...
Most már jobban vagyok, és anya sem kerget folyton a porszívóval!
Apukám meg nem is betegedett le szerencsére, ő olyan mint a vas -szokta mondani-! Ja ma van a névnapja Ferenc. Apa Boldog névnapot neked!
Persze nem csak a betegségekről számolhatok be nektek!
Képzeljétek megyek Mikulás ünnepségre! Tudjátok a piros ruhás nagy szakállú fazon az, és állítólag mindenféle jót hoz nekünk! Na kíváncsi leszek rá, állítólag jó buli Danesz mondta.
Ami a fejlődésemet illeti: nos , egyre kiváncsibb izgőmozgó kisfiú lettem anyukám, és apukám szerint. Már nagyon sok mindent megértek! Például: ha anya azt mondja adjak a Chip-szinek répát (a tengeri malacunkat hívják így) akkor odaviszem neki és bedobom a ketrecébe. Vagy ha kéri hogy szedjek fel a földről valami szemetet és tegyem a kukába, hát ezt is megteszem. Kanállal eszem az ebédet és nagyon élvezem, persze azért még anya olykor besegít, de nagyon ügyes vagyok már. És hát egyre jobban dumálok, most éppen a lámpát próbálom kimondani!
Mindenhova felmászom, nem ismerek lehetetlent, és nincs veszélyérzetem! Na ezt sem én mondtam, de ez így igaz.
És fontos megemlíteni hogy a szülők szerint egyre hisztisebb és akaratosabb vagyok!!! (de soha nem érek vele célba, vagyis csak ritkán) Továbbra is jól eszem , és alszom! Vagyis nem igaz mert alvás téren most a betegség miatt megint vannak velem gondok ... Ígérem anya igyekszem jó kisfiú lenni jóóóóó!!!
Szóval röviden és tömören most ennyit rólam! Ha túl vagyok a Miki bulin ismét jelentkezem, igyekszünk fotókat készíteni!!
Puszi
2010. december 3., péntek
2010. november 12., péntek
A beígért képek!
2010. november 9., kedd
Őszi szünet és a többi...
Na igen és van többi is. Akkor kezdem sorjában.
Múlt hét elég mozgalmas volt mifelénk Kürtiéknél. Kezdem a Halloween-i rémisztgetéssel. Danesz , Andris, és Esztike ugyanis beöltöztek rémnek. "Rémesen" néztek ki, és mi szülők tehetünk erről. Danit vámpírnak, Andrist foszladozó hullának, Esztikét pedig csontváznak festettük ki. Nagyon jóra sikeredtek , majd képeket is rakok fel róluk.
Szóval elmentek rémisztgetni, és egy csomó csokival, meg cukorkával értek haza. Nagyon élvezték ezt a mókát, nem tudom akikhez becsöngettek mennyire díjazták őket, de a jelek illetve a cukrokból mérten azért volt aki díjazta.
Másnap eljöttek hozzánk "Ankáék" és hozták tündéri kislányukat a Rebust is. Csak úgy betoppantak pont palacsintát sütött apac, tudják ők is mikor kell jönni.:))) A két kis pöttöm nagyon eljátszottak.
Hétfőn aztán meglátogattunk mi is a halottaink sírját, szép idő volt és letudtuk délelőtt a kötelességeinket mindenkihez vittünk virágot is. Mielőtt elmentünk félig készre megcsináltuk az ebédet is ne délben kelljen rohanni a kajával. Nem vettük észre hogy a tűzön felejtettük a rizst, igaz csak "takarékon" , de így is mire hazaértünk az alja a rizsnek teljesen odakozmált, égett szagot terjesztve szét a lakásban. Daneszom itthon maradt, ő inkább játszott az Andrissal mintsem eljöjjön velünk a temetőbe. Mikor beértem a lakásba egyből érezni lehetett az égett szagot , meg is ijedtem eléggé, mikor észrevettem hogy a rizst hagytuk a tűzön.
Kérdeztem is az én nagyobbik gyermekemtől nem érezte hogy valami égett szag lenne a lakásba?
De ő érezte , de nem foglalkozott vele. Na szép mondhatom, legalább telefonálhatott volna vagy valami. Kicsit gondolkodóba is estem. Mi lett volna ha tűz üt ki?? Észre sem veszi!!! Váááááá belegondolni is rossz, na de nem lett baj , csak az ebédünk egy része lett oda, és gazdagodtam egy újabb égett lábossal.
Persze a szünetbe elmentünk anyukámékhoz is.
Már régen jártunk náluk. Jó nagyot ebédeltünk és sétáltunk, és persze megköszöntöttük anyut mert az 58. szülinapját ünnepelte.
Itt is nagyon elvoltak a gyerekek és mi is remekül éreztük magunkat. Daneszommal fociztam is kicsit az udvaron, mert van ott neki focikapuja, így hát nem lehetett kihagyni a kapura rúgásokat, na meg ha labda játék akkor azonnal visszaváltozom örökmozgó fiatal csitrivé, és szó szerint meghülyülök. Persze ennek Daneszom felettébb örül, mert ilyenkor nagyon jókat játszunk együtt.
A térdem azonban az egyik kapura lövésnél szépen megrándult (többször műtötték) úgyhogy a móka sajnos ott véget is ért. De azért nagyon jó volt együtt rúgni a bőrt a fiammal, élveztem tényleg. Mindeközben az én életem párja hatalmasat durmolt ebéd után és nagyon kipihente magát! Biztos anyu húslevesében lehet valami, de mindig elálmosodik anyuéknál. Ráfért a pihi.
A hét viszonylag nyugisan telt Daneszom végre kipihenhette magát itthon, Bálintom meg hozta a formáját.
Egyre többet beszél gagyog, 100%-on pörög és közben tündéri. Mindent megért amit mondunk neki, odahozza a labdáját ha kérjük, vagy megkeresi a cumiját, és ha megyünk sétálni a cipőt is hozza. Elkezdett építeni a kockáival .Mostanában amikor boldog és jókedvű avval fejezi ki hogy elkezd pörögni és szórakozik. Megtapsolja magát ha valami olyat csinál amiért tudja hogy dicséretet érdemel. Például egész ügyesen eszik kanállal egyedül, mindig hagyunk az ebédből a tányérján és ő azt nagy élvezettel kanalazza ki még ha utána több takarítással is jár. Apa mostanában nem tud betelni vele.
Folyamatosan mosolyog és kimutatja az érzéseit , ezért mostanában extraball-nak v. multiballnak nevezi. Tudjátok a flipperes játék bónusz golyója. Mert szerinte a Danesz szerint, és szerintem is extrán aranyos! (bocsássátok meg az elfogultságunkat)
Alvás téren is sokat fejlődött és most már mondhatom végig alussza az éjszakát rendesen, bár most az utóbbi 2 napban megint sokat fenn volt. Ezt a fogzásnak tudom be , hiszen folyamatosan jönnek a fogai és most nemrég kibújt neki 2 rágófoga , és még jön a többi. Nem is tudom már hány foga van valójában.:)
A múlthéten megfázott olyan meghűlés féle, nagyon náthás volt talán még soha nem volt ennyire szegény. Fel is készítettem a családot , hogy ez most tuti orvost és lázcsillapítót igényel majd. Sűrű trutyi folyt szegényem orrából.
Hál istennek nem lett igazam. 1 napig folyamatosan szívtuk a nóziját és 3 napig adtam neki a Calcimusc-ot és nagyon hamar gyógyult ki a náthából. Végül is egy nap volt ami nyűgösen telt , és folyamatos orrszívással, a többit meg észre sem vettük. Szerencsére nem kellett orvos, és gyógyszer sem.
Mivel nagyon jó idő volt a hétvégén kirándulni is voltuk, persze ez nem a szó szoros értelmében tett kirándulás csak amolyan séta a Tettyére. Andrissal, Danesszal, és a pöttömmel. Nagyon élvezték, hatalmasat játszottak a gyerekek, ez amolyan lezárása volt a hétnek az ajándék időjárásnak köszönhetően. Andris (Danesz kis barátja szóvá tette hogy ő bizony még nem járt a kilátóban. Ezen felbuzdulva felvittem őket, ami azért is érdekes, mert félhomályba a 12 kilós kicsit a karomba tartva megmásztuk a domboldalt. Nagyon kemény volt. Jól leizadtam de megérte, és mozgásnak sem volt utolsó.
Ami engem és a mozgást illet, kb. 1 hónapja rendszeresen járok aerobic-ra és most jutottam el odaáig hogy már nem annyira fáraszt és élvezem nagyon. Jót tesz a testemnek, de leginkább a lelkemnek. Talán a maradék 6 kilótól is hamarosan megszabadulok, de persze nem a kockás has és a fitnesz segg a célom, már bocsánat a profán kifejezésért, de így érzem.
Persze ez nem menne egy mindenben segítő és mellettem álló társ nélkül aki fáradtam a munkából hazaérve foglalkozik a gyerekekkel , és mindent megtesz csakhogy az én lelkivilágom jobb legyen. Örök hála érte!
És hát a torna is unalmas lenne társak nélkül, a szomszéd Lilivel és volt csapattársammal Perussal járok tornázni, és így nem csak hogy hasznos de kellemes is az eltöltött idő az aerobikon, jaj hallanátok miket hülyülünk mi így együtt.
Tehát lezárult az őszi szünet, és nemsokára jön a téli, a gyerekek legnagyobb örömére, na meg persze a játékboltok hiper és szupermarketek örömére is.
Azért már várom a havat is , szívesen szánkóznék a srácokkal idén, remélem lesz rá lehetőségünk.
Képekkel igyekszem ígérem! Puszi
Múlt hét elég mozgalmas volt mifelénk Kürtiéknél. Kezdem a Halloween-i rémisztgetéssel. Danesz , Andris, és Esztike ugyanis beöltöztek rémnek. "Rémesen" néztek ki, és mi szülők tehetünk erről. Danit vámpírnak, Andrist foszladozó hullának, Esztikét pedig csontváznak festettük ki. Nagyon jóra sikeredtek , majd képeket is rakok fel róluk.
Szóval elmentek rémisztgetni, és egy csomó csokival, meg cukorkával értek haza. Nagyon élvezték ezt a mókát, nem tudom akikhez becsöngettek mennyire díjazták őket, de a jelek illetve a cukrokból mérten azért volt aki díjazta.
Másnap eljöttek hozzánk "Ankáék" és hozták tündéri kislányukat a Rebust is. Csak úgy betoppantak pont palacsintát sütött apac, tudják ők is mikor kell jönni.:))) A két kis pöttöm nagyon eljátszottak.
Hétfőn aztán meglátogattunk mi is a halottaink sírját, szép idő volt és letudtuk délelőtt a kötelességeinket mindenkihez vittünk virágot is. Mielőtt elmentünk félig készre megcsináltuk az ebédet is ne délben kelljen rohanni a kajával. Nem vettük észre hogy a tűzön felejtettük a rizst, igaz csak "takarékon" , de így is mire hazaértünk az alja a rizsnek teljesen odakozmált, égett szagot terjesztve szét a lakásban. Daneszom itthon maradt, ő inkább játszott az Andrissal mintsem eljöjjön velünk a temetőbe. Mikor beértem a lakásba egyből érezni lehetett az égett szagot , meg is ijedtem eléggé, mikor észrevettem hogy a rizst hagytuk a tűzön.
Kérdeztem is az én nagyobbik gyermekemtől nem érezte hogy valami égett szag lenne a lakásba?
De ő érezte , de nem foglalkozott vele. Na szép mondhatom, legalább telefonálhatott volna vagy valami. Kicsit gondolkodóba is estem. Mi lett volna ha tűz üt ki?? Észre sem veszi!!! Váááááá belegondolni is rossz, na de nem lett baj , csak az ebédünk egy része lett oda, és gazdagodtam egy újabb égett lábossal.
Persze a szünetbe elmentünk anyukámékhoz is.
Már régen jártunk náluk. Jó nagyot ebédeltünk és sétáltunk, és persze megköszöntöttük anyut mert az 58. szülinapját ünnepelte.
Itt is nagyon elvoltak a gyerekek és mi is remekül éreztük magunkat. Daneszommal fociztam is kicsit az udvaron, mert van ott neki focikapuja, így hát nem lehetett kihagyni a kapura rúgásokat, na meg ha labda játék akkor azonnal visszaváltozom örökmozgó fiatal csitrivé, és szó szerint meghülyülök. Persze ennek Daneszom felettébb örül, mert ilyenkor nagyon jókat játszunk együtt.
A térdem azonban az egyik kapura lövésnél szépen megrándult (többször műtötték) úgyhogy a móka sajnos ott véget is ért. De azért nagyon jó volt együtt rúgni a bőrt a fiammal, élveztem tényleg. Mindeközben az én életem párja hatalmasat durmolt ebéd után és nagyon kipihente magát! Biztos anyu húslevesében lehet valami, de mindig elálmosodik anyuéknál. Ráfért a pihi.
A hét viszonylag nyugisan telt Daneszom végre kipihenhette magát itthon, Bálintom meg hozta a formáját.
Egyre többet beszél gagyog, 100%-on pörög és közben tündéri. Mindent megért amit mondunk neki, odahozza a labdáját ha kérjük, vagy megkeresi a cumiját, és ha megyünk sétálni a cipőt is hozza. Elkezdett építeni a kockáival .Mostanában amikor boldog és jókedvű avval fejezi ki hogy elkezd pörögni és szórakozik. Megtapsolja magát ha valami olyat csinál amiért tudja hogy dicséretet érdemel. Például egész ügyesen eszik kanállal egyedül, mindig hagyunk az ebédből a tányérján és ő azt nagy élvezettel kanalazza ki még ha utána több takarítással is jár. Apa mostanában nem tud betelni vele.
Folyamatosan mosolyog és kimutatja az érzéseit , ezért mostanában extraball-nak v. multiballnak nevezi. Tudjátok a flipperes játék bónusz golyója. Mert szerinte a Danesz szerint, és szerintem is extrán aranyos! (bocsássátok meg az elfogultságunkat)
Alvás téren is sokat fejlődött és most már mondhatom végig alussza az éjszakát rendesen, bár most az utóbbi 2 napban megint sokat fenn volt. Ezt a fogzásnak tudom be , hiszen folyamatosan jönnek a fogai és most nemrég kibújt neki 2 rágófoga , és még jön a többi. Nem is tudom már hány foga van valójában.:)
A múlthéten megfázott olyan meghűlés féle, nagyon náthás volt talán még soha nem volt ennyire szegény. Fel is készítettem a családot , hogy ez most tuti orvost és lázcsillapítót igényel majd. Sűrű trutyi folyt szegényem orrából.
Hál istennek nem lett igazam. 1 napig folyamatosan szívtuk a nóziját és 3 napig adtam neki a Calcimusc-ot és nagyon hamar gyógyult ki a náthából. Végül is egy nap volt ami nyűgösen telt , és folyamatos orrszívással, a többit meg észre sem vettük. Szerencsére nem kellett orvos, és gyógyszer sem.
Mivel nagyon jó idő volt a hétvégén kirándulni is voltuk, persze ez nem a szó szoros értelmében tett kirándulás csak amolyan séta a Tettyére. Andrissal, Danesszal, és a pöttömmel. Nagyon élvezték, hatalmasat játszottak a gyerekek, ez amolyan lezárása volt a hétnek az ajándék időjárásnak köszönhetően. Andris (Danesz kis barátja szóvá tette hogy ő bizony még nem járt a kilátóban. Ezen felbuzdulva felvittem őket, ami azért is érdekes, mert félhomályba a 12 kilós kicsit a karomba tartva megmásztuk a domboldalt. Nagyon kemény volt. Jól leizadtam de megérte, és mozgásnak sem volt utolsó.
Ami engem és a mozgást illet, kb. 1 hónapja rendszeresen járok aerobic-ra és most jutottam el odaáig hogy már nem annyira fáraszt és élvezem nagyon. Jót tesz a testemnek, de leginkább a lelkemnek. Talán a maradék 6 kilótól is hamarosan megszabadulok, de persze nem a kockás has és a fitnesz segg a célom, már bocsánat a profán kifejezésért, de így érzem.
Persze ez nem menne egy mindenben segítő és mellettem álló társ nélkül aki fáradtam a munkából hazaérve foglalkozik a gyerekekkel , és mindent megtesz csakhogy az én lelkivilágom jobb legyen. Örök hála érte!
És hát a torna is unalmas lenne társak nélkül, a szomszéd Lilivel és volt csapattársammal Perussal járok tornázni, és így nem csak hogy hasznos de kellemes is az eltöltött idő az aerobikon, jaj hallanátok miket hülyülünk mi így együtt.
Tehát lezárult az őszi szünet, és nemsokára jön a téli, a gyerekek legnagyobb örömére, na meg persze a játékboltok hiper és szupermarketek örömére is.
Azért már várom a havat is , szívesen szánkóznék a srácokkal idén, remélem lesz rá lehetőségünk.
Képekkel igyekszem ígérem! Puszi
2010. október 30., szombat
Tökös legény, tökös napja!
A múlt hét a suliban egyeskémnél a Halloween jegyében telt. Tudom ez megint egy átvett ünnep, vagyis nálunk nem így ünneplik, de a gyerekek számára szerintem "tök jó hogy van" illetve hogy foglalkoznak vele.
Pénteken a suliba Tökös napot tartottak az alsósok számára.
A szülők tökös sütiket hozhattak be a suliba, amit a büfében mindenki ehetett. Volt tökös totó , ügyességi feladatok, meseillusztrációkat csinálhattak a gyerekek, az egész a Halloween jegyében telt.
Mi a magunk részéről egy csomó dísztököt vittünk a jeles eseményre, és Daneszommal itthon tököt is faragtunk, amit szintén bevittünk.
A gyerekek nagyon jól érezték magukat, Dönci egy oklevéllel tért haza mert megkapta a meseillusztrációért az első helyet ,és kapott egy " tök jó vagyok" kitűzőt is.
Hétvégén pedig tervezik Andrissal a kis barátjával hogy beöltöznek és követik az (amcsiktól átvett szokást) miszerint riogatják a jó népet és cserébe cukorkát kapnak!
Persze a hab a tortán hogy úgy mondjam az egy vásárolt tök , nagyon nagy tök 7,5 kg-os amiből tegnap apac töklámpást készített a gyerekek bevonásával! Csudi jóra sikeredett! Mutatom a képeket is!
A Tökös legények , nem csak a tök szeme sikerült démonira!
brrrrrrrrrr , hátborzongató egy tök :))))
Ha megint én is gyerek lehetnék, biztos én is benne lennék a riogatós buliba!!!!
Happy Halloween
Pénteken a suliba Tökös napot tartottak az alsósok számára.
A szülők tökös sütiket hozhattak be a suliba, amit a büfében mindenki ehetett. Volt tökös totó , ügyességi feladatok, meseillusztrációkat csinálhattak a gyerekek, az egész a Halloween jegyében telt.
Mi a magunk részéről egy csomó dísztököt vittünk a jeles eseményre, és Daneszommal itthon tököt is faragtunk, amit szintén bevittünk.
A gyerekek nagyon jól érezték magukat, Dönci egy oklevéllel tért haza mert megkapta a meseillusztrációért az első helyet ,és kapott egy " tök jó vagyok" kitűzőt is.
Hétvégén pedig tervezik Andrissal a kis barátjával hogy beöltöznek és követik az (amcsiktól átvett szokást) miszerint riogatják a jó népet és cserébe cukorkát kapnak!
Persze a hab a tortán hogy úgy mondjam az egy vásárolt tök , nagyon nagy tök 7,5 kg-os amiből tegnap apac töklámpást készített a gyerekek bevonásával! Csudi jóra sikeredett! Mutatom a képeket is!
Ha megint én is gyerek lehetnék, biztos én is benne lennék a riogatós buliba!!!!
Happy Halloween
2010. október 26., kedd
Wellness a Hotel Kapitányban
Sümegen jártunk!
Bizony utaztam, és nem is akárhova! Sümegre mentünk Anyával és Apával na meg a munkatársaikkal. Ez volt az első nagyobb utam és nagyon jóra sikeredett. Ott voltak a kis barátaim Bence és Rebus is és nagyon nagyon jól szórakoztunk. Csak azt sajnálom hogy az én bátyusom nem jöhetett velünk elvileg nem is jöhettek gyerekek csak mi picik , pedig ő is nagyon élvezte volna.
Íme néhány fotó a wellness túráról!
A szobánk, mindig sokan voltak nálunk!
Anya és apa főnöke sokat bohóckodott velünk
Gyertyafényes vacsi , mindig fincsi kaják voltak
Na neki köszönhetjük ezt a pár napot- Köszi Attila bácsi :)
A szobában a játékaimmal
Fárasztó nap után édes a pihenés-avagy kidőltem mint a karó :)))
Anyával a várlátogatás elött
Anya is jól érezte magát
Vigyázzatok törökök tökös legény védi a várat ám :)
Nem hallottátok én vagyok a vár álnok !
Mindig valaki szórakoztatott , soha nem unatkoztam.
A vár legkisebb védője - azaz én
Norbi engedj felmászni kérlek!!!
A Csapat hölgy tagjai, és mi picik!
Anyával fürcsi után!
Kilátás a szobánkból
A nagy teraszból mindent látni lehetett.
Gyönyörű hely!
Na hát ezek a szüleim , királynak és királynőnek érezték magukat!
A lovagi torna, lovasbemutató.
Anya még szegfűt is kapott az egyik lovagtól !
Fürdés közösen!
A bugyogó víz nagyon király volt.
Na apa te olyan vicces vagy!
Bizony utaztam, és nem is akárhova! Sümegre mentünk Anyával és Apával na meg a munkatársaikkal. Ez volt az első nagyobb utam és nagyon jóra sikeredett. Ott voltak a kis barátaim Bence és Rebus is és nagyon nagyon jól szórakoztunk. Csak azt sajnálom hogy az én bátyusom nem jöhetett velünk elvileg nem is jöhettek gyerekek csak mi picik , pedig ő is nagyon élvezte volna.
Íme néhány fotó a wellness túráról!
Mindig valaki szórakoztatott , soha nem unatkoztam.
2010. október 11., hétfő
Vége a "kegyes hazugságnak"!
Azért írtam így mert így is gondolom.
A minap nagyobbik fiacskámmal beszélgettem. Szóba került hogy mit is szeretne a télapótól no meg a Jézuskától! Daneszom már nem olyan pici, de eddig még abban a csodálatos gyermeki álomban élt a témával kapcsolatban hogy a Mikulás és a Jézuska hozza ünnepekkor az ajándékokat. Idáig! Az interneten nézegette a legókat (nála ez a favorit, na és persze starwars-os) szóval nézegette, mikor is olyan méreg drága egyébként csodálatos legókat választott magának télapóra ill. karácsonyra hogy majd a lélegzetünk is elállt tőle. (persze az idézőjeles fuldoklás nem a legó mivoltára vonatkozott hanem inkább az árára).
Télapóra ugyanis egy 20.000 Ft-os legót, majd karácsonyra pedig nem hazudok 50.000 Ft-os legót nézett ki magának!
Hát én mondtam neki hogy tudja jól hogy a Télapó nem hoz ilyen drága ajándékot senkinek (szokásos duma), és hogy a Jézuska sem tud ilyen drágán vásárolni.
Erre az én fiam: nem baj anya, szóltok a mama télapójának hogy amit oda hozna ahelyett inkább hozza nekem ide ezt.
Persze persze! Mondtam. És beletörődtem hiszen még messze van télapó addig még majd mást is kitalál. Gondoltam itt az ideje hogy feloldjuk ezt az úgynevezett "kegyes hazugságot", és elmagyarázzam az én nagy és okos fiamnak hogyan is van ez. De az apja leintett, azt mondta ne, még hagyjam majd nemsokára. Hát az a nemsokára másnap következett be, mikor is Daneszom suliból hazajövet odaült a géphez és azonnal böngészte a legós oldalt, és az előző napihoz képest ha lehet még durvább legót nézett ki magának, majd fogott egy füzetet és szépen abba le is írta mit szeretne. Hát, nem vártam tovább!
Apa Pesten volt csak későn volt várható úgy gondoltam itt az ideje elmondom neki amit már minden "felnőtt gyerek" tud és hogy ő is beléphessen a klubba :)))
- Figyelj kicsikém! Mondtam. Szeretnék elmondani egy fontos dolgot. Tudod nagy fiú vagy már, és nem akarlak becsapni, de az a helyzet hogy nem a Télapó és a Jézuska hozza az ajándékot! (Kikerekedett szem, csalafinta mosoly az arcon) én meg türelmetlenül várom a reakciót, és még mindig nem vagyok benne biztos hogy jót cselekedtem e.
A válasz: ne már anya ez butaság mindenki tudja hogy nem így van! Látván a reakciómat majdnem sírásra görbült a kis szája.
-És akkor ki hozza? Ti igaz?
-Igen! Mindig is mi hoztuk, ezért nem tudok neked olyan drága ajándékot venni.
-Akkor most már mindent értek. Neked írtam a télapóhoz szánt levelet, és te ettél a sütiből amit együtt sütöttünk a Jézuskának és a karácsonyfa alá tettünk. Bólogattam és közben nagyon sajnáltam szegényt.
-Jobb volt az a tudat hogy ők léteznek és ajándékoznak meg minket. Sajnálom hogy ez nem igaz. Szerettem őket.
Elmagyaráztam neki hogy ők valahol biztos léteznek , és attól még hogy mi felnőttek és most már ő is , tudjuk az igazságot azért mindig a szívünkben lesznek. Ezentúl is fényesítünk csizmát, és továbbra is együtt sütjük a sütit a Jézuskának!
Végül is az első megrökönyödés után elfogadta a tényt, és belátta hogy ezentúl velünk kell hogy megbeszélje a vágyait , és hogy a kis vágyainak pénzügyi határai is vannak.
De okos jó gyerek! Megértette, azóta kérdezgeti mennyi pénzt szánunk az ajándékokra, és lelkesen számolgatja mi fér a keretbe.
Hát eljött ez is , kicsiny egyeském ilyen téren felnőtt! Kicsit szomorú vagyok emiatt, dehát ez az élet rendje, na és Bálintommal még egy csomó télapólevelet fogunk írni, na és még egy csomó sütit kell meg ennem a fa alól majd hogy elhiggye a Jézuska járt nálunk! Daneszom majd biztos besegít! :)))))))))
Csak egy utolsó gondolat: "minél nagyobb a gyerek, annál nagyobbak az igényei"!
Puszi
A minap nagyobbik fiacskámmal beszélgettem. Szóba került hogy mit is szeretne a télapótól no meg a Jézuskától! Daneszom már nem olyan pici, de eddig még abban a csodálatos gyermeki álomban élt a témával kapcsolatban hogy a Mikulás és a Jézuska hozza ünnepekkor az ajándékokat. Idáig! Az interneten nézegette a legókat (nála ez a favorit, na és persze starwars-os) szóval nézegette, mikor is olyan méreg drága egyébként csodálatos legókat választott magának télapóra ill. karácsonyra hogy majd a lélegzetünk is elállt tőle. (persze az idézőjeles fuldoklás nem a legó mivoltára vonatkozott hanem inkább az árára).
Télapóra ugyanis egy 20.000 Ft-os legót, majd karácsonyra pedig nem hazudok 50.000 Ft-os legót nézett ki magának!
Hát én mondtam neki hogy tudja jól hogy a Télapó nem hoz ilyen drága ajándékot senkinek (szokásos duma), és hogy a Jézuska sem tud ilyen drágán vásárolni.
Erre az én fiam: nem baj anya, szóltok a mama télapójának hogy amit oda hozna ahelyett inkább hozza nekem ide ezt.
Persze persze! Mondtam. És beletörődtem hiszen még messze van télapó addig még majd mást is kitalál. Gondoltam itt az ideje hogy feloldjuk ezt az úgynevezett "kegyes hazugságot", és elmagyarázzam az én nagy és okos fiamnak hogyan is van ez. De az apja leintett, azt mondta ne, még hagyjam majd nemsokára. Hát az a nemsokára másnap következett be, mikor is Daneszom suliból hazajövet odaült a géphez és azonnal böngészte a legós oldalt, és az előző napihoz képest ha lehet még durvább legót nézett ki magának, majd fogott egy füzetet és szépen abba le is írta mit szeretne. Hát, nem vártam tovább!
Apa Pesten volt csak későn volt várható úgy gondoltam itt az ideje elmondom neki amit már minden "felnőtt gyerek" tud és hogy ő is beléphessen a klubba :)))
- Figyelj kicsikém! Mondtam. Szeretnék elmondani egy fontos dolgot. Tudod nagy fiú vagy már, és nem akarlak becsapni, de az a helyzet hogy nem a Télapó és a Jézuska hozza az ajándékot! (Kikerekedett szem, csalafinta mosoly az arcon) én meg türelmetlenül várom a reakciót, és még mindig nem vagyok benne biztos hogy jót cselekedtem e.
A válasz: ne már anya ez butaság mindenki tudja hogy nem így van! Látván a reakciómat majdnem sírásra görbült a kis szája.
-És akkor ki hozza? Ti igaz?
-Igen! Mindig is mi hoztuk, ezért nem tudok neked olyan drága ajándékot venni.
-Akkor most már mindent értek. Neked írtam a télapóhoz szánt levelet, és te ettél a sütiből amit együtt sütöttünk a Jézuskának és a karácsonyfa alá tettünk. Bólogattam és közben nagyon sajnáltam szegényt.
-Jobb volt az a tudat hogy ők léteznek és ajándékoznak meg minket. Sajnálom hogy ez nem igaz. Szerettem őket.
Elmagyaráztam neki hogy ők valahol biztos léteznek , és attól még hogy mi felnőttek és most már ő is , tudjuk az igazságot azért mindig a szívünkben lesznek. Ezentúl is fényesítünk csizmát, és továbbra is együtt sütjük a sütit a Jézuskának!
Végül is az első megrökönyödés után elfogadta a tényt, és belátta hogy ezentúl velünk kell hogy megbeszélje a vágyait , és hogy a kis vágyainak pénzügyi határai is vannak.
De okos jó gyerek! Megértette, azóta kérdezgeti mennyi pénzt szánunk az ajándékokra, és lelkesen számolgatja mi fér a keretbe.
Hát eljött ez is , kicsiny egyeském ilyen téren felnőtt! Kicsit szomorú vagyok emiatt, dehát ez az élet rendje, na és Bálintommal még egy csomó télapólevelet fogunk írni, na és még egy csomó sütit kell meg ennem a fa alól majd hogy elhiggye a Jézuska járt nálunk! Daneszom majd biztos besegít! :)))))))))
Csak egy utolsó gondolat: "minél nagyobb a gyerek, annál nagyobbak az igényei"!
Puszi
2010. október 2., szombat
Szülinapi dínom-dánom
Sziasztok!
Ígértem felrakom a szülinapi képeket , és egy videót is!
Nagyon jól sikerült a bulim, a szülők igazán kitettek magukért. Danesz szülinapját is mindig jól megünneplik , hát az enyém is nagyon meg lett ünnepelve. Rengeteg új játékkal bővült a készletem amit mindenkinek nagyon köszönök. És köszönöm hogy ennyien eljöttetek hozzánk!
Nos akkor jó videó és képnézegetést! Puszilok mindenki!
Ígértem felrakom a szülinapi képeket , és egy videót is!
Nagyon jól sikerült a bulim, a szülők igazán kitettek magukért. Danesz szülinapját is mindig jól megünneplik , hát az enyém is nagyon meg lett ünnepelve. Rengeteg új játékkal bővült a készletem amit mindenkinek nagyon köszönök. És köszönöm hogy ennyien eljöttetek hozzánk!
Nos akkor jó videó és képnézegetést! Puszilok mindenki!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)