Anyai mély érzések

Sziasztok olvasók !

Kivételesen én jelentkezem.
Olyan mély anyai érzések törtek rám, hogy úgy gondoltam leírom őket. Nem akarok senkit untatni az érzéseimmel , de mivel anyák napja közeleg azt hiszem úgy igazán belegondoltam az anyaság fogalmába. Megvallom, ahogy pörögtek a gondolataim el is pityeredtem. Kétgyermekes anyuka, két fiú édesanyja , stb. stb. szavak cikáztak a fejemben. Ez én volnék?? Biztos?? Hiszen még néha én is gyerek vagyok? És akkor ránéztem az éppen ölemben elszenderedő kicsi életre. Ahogy szuszog, ahogy ölel, ahogy bújik , ahogy a kicsi kezével markol és nem ereszt.... Igen visszavonhatatlanul anya vagyok , anyává váltam. Felelősséggel tartozom irántuk, és fel kell készítenem őket az életre!! Ugye mennyire ilyesztő?
Mégis a világ legszebb dolga ez!!! És most több milliárd anyatársam nevében mondom ezt!
Az életem végérvényesen megváltozott mióta vannak gyermekeim , és mivel nehéz pillanatok vannak bőven,- és még lesznek is gyanítom- szóval mivel akadnak olykor nehéz pillanatok az ember azt kivánná bárcsak eltűnhetne pár órára !
Ha alkalom nyílik rá hogy az ember kicsit kilépjen a szerepéből akkor is pár óra elteltével (és szerintem most nem csak magam nevében beszélek) már hiányoznak a gyerekei. És már nem is tűnik olyan jó ötletnek a "felszabadulás"!!! Szó szót követ! Az anyák ösztönösen és tudatosan is végzik a dolgukat cselekszenek,ez amolyan veleszületett dolog. Olyan szeretettel olyan odaadással amire csak egy anya képes. Nem is értem hogy képes néhány anya eldobni a gyermekét!!! Persze az apákon is nagy súly fekszik , hiszen nekik kell elsősorban az anyagi jólétet és biztonságot előteremteniük. E mellett pedig ők is szülők. Így család a család. Mi anyák többnyire ösztönösen cselekszünk addig nekik komoly munka és feladat a nagy hajtás után még a gyerekek apukájának lenni. Ebben nekem nagyon nagy szerencsém van , mert olyan társam van aki ha én nem lennék akkor is makulátlanul és nagy szeretettel nevelné fel a gyerekeinket.
Szeretek anya lenni , szeretem akivé válhattam általa, elbűvölnek a gyerekeim ahogy fejlődnek nőnek ahogy fedezik fel a világot! Szeretnék minden pillanatot
jól belevésni az emlékezetembe.
Minden anya feladata nemes és fontos.
Nagy részben tőlünk függ milyen embert nevelünk a gyermekeinkből. Képesek vagyunk e úgy nevelni hogy jó ember válhasson belőlük. Tudjon gyermekünk együtt nevetni a társaival, és képes legyen sírni és együtt érezni ha épp arra van szükség. Nagy feladat ami a legédesebb a világon, és persze olykor fárasztóbb mint bármilyen munka.
Minden tiszteletem az egyedül álló és beteg gyermeket nevelő anyáknak, akik ha lehet így mondani még többet adnak magukból hisz arra van szükség, hatalmas erőfeszítéseket tesznek nap mint nap.



Biztos sok anya van aki olvassa ezt a bejegyzést, vagy olyan aki anya lesz egyszer. Kívánom hogy mindenki élje át ezeket az érzéseket, és szeretetben tudja felnevelni a gyerekét gyerekeit! Sok sok erőt és kitartást minden anyának, nagymamának és leendő anyukának!!!

Az alábbi verset küldöm sok szeretettel minden anyukának és nagymamának!

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.