A hét történései

Sziasztok!

Gondoltam bejelentkezek kicsit, és elmesélem mi történt velünk az elmúlt napokban.
A hét viszonylag csendesen telt, telik mert ma ugye még csak péntek van. Hétfőn és kedden gyakorlatilag a sok esőtől ki sem lehetett ismét mozdulni a lakásból. Bálintom meg már annyira megszokta a délutáni sétákat hogy ilyenkor elég nyügös is tud lenni ha nem tudunk menni. Daneszom elkezdte a focitábort , ami ebben a rossz időben- már ami a hét elejét illeti- elég ilyesztő volt a számomra. Nem szokásos nyári záporral tarkított szeles bolond időjárás ilyenkor anyuka természetesen aggódig a fiáért. Váltás ruha, esőkabát, váltó alsónemű , váltó cipő stb. stb. Szegény gyereket úgy felszereltem holmival hogy alig bírta el a táskáját. De fő az óvatosság hiszen kinek hiányzik egy kis tüdőgyulladás! Ennek ellenére Daneszom jól bírja a kiképzést, bár nagyon elfárad mindennap. Azért örülök hogy tetszik neki , de már örülnék ha itthon lenne kicsit és pihenne.
Egyébként szomszédunk az edzője, és nagyon szereti. Én is nyugodtabb vagyok hiszen tudom hogy Dávid valamennyire ha lehet így mondani több figyelmet szentel rá mintha egy idegennél focizna. Egész belejött a végére, és tegnap már mondogatta hogy ő még járna szívesen. A magam részéről én most örülök hogy már itthon lesz, tegnap sem látszott a gyerek szeme fehérje a fáradtságtól , és ezt még két nagy táska is tetézte a szem alatt.
Tegnapelőtt el is mentünk Bubussal az ebédlőbe ahol ebédelnek, itt bárki ehet gondoltam én is összekötöm a kellemest a hasznossal és legalább együtt eszünk. Előtte elintéznivalóm akadt a könyvelőknél, és amióta megszületett Bálint nem látták ezért hát fogtuk magunkat és kocsiba pattantunk. De ez a nap sem indult egyszerűen. A szokásos reggeli alvás közben megérkezett a papa, aki már tudja jól hogy Bálintomat reggel nyolcig- fél kilencig , vagy tíz óra után láthatja ugyanis közte alszik. Szóval megérkezett a papa háromnegyed tízkor mondván megy a dédihez, csak beugrik egy kávéra. Melegítettem neki kávét ami jó forróra sikeredett, és amit sikeresen magamra öntöttem úgy forrón. Azóta is ott a nyoma a kezemen. Papa megkávézott és 52-ig bírta akkor hangos köhögésbe kezdett. Vajon miért??? Hát persze hogy felkeltette Bálintot mert látni akarta. Egyébként jó érzés hogy így szereti, persze szereti az összes unokáját csak most Bálintom a nyúzgálni való korban van, egyébként tényleg nagyon aranyos. Hát papa is teljesen odáig van tőle. Tehát felkeltette megnyúzgálta és már ment is tovább. Elkezdődött a nap. Szépen összepakolásztam Bálintnak , pelenka törlőkendő, innivaló , cumi 2 ha az egyik bekoszolódna, pénztárca napszemüveg a vezetéshez mert addigra kisütött a nap, egyszóval minden ami útközben kellhet. Felöltöztem, majd gatyába ráztam az én kis porontyomat is. Ekkor jutott eszembe hogy még nem tízóraizott. Nade egy ekkora gyereknél a tízórai fél órába is beletelhet én meg szerettem volna sietni, de semmi esetre sem szerettem volna ha kapkodva eszik a gyerek az én mehetnékem miatt. Gondoltam adok neki egy kis sütőtök- alma kombinációjú üveges kaját talán az lesz a leggyorsabb. Sütőtök - alma!!! Vááááááááá hát persze okos anyuka azután etet sütőtököt apró gyermekével miután már puccba vágta magát. Naná hogy az én másodszülöttem akkor kezdi el fújni a sütőtököt anyára mikor nem kéne!! Akkor változtattunk a tízórain. Egy fél banánt adtam neki amit meg szépen szétnyomkodva kell a szájába tenni. Hát persze ilyenkorra már 11 óránál tartottunk. Úristen ennyit bénázni egy gyerekkel!! Szóval megette a banánt újra átöltöztettem, és én is átöltöztem félig mert nadrágot nem kellett másikat húznom, de így is volt egy pecsét a gatyámon amit útközben vettem észre a kocsiban. Mérgelődtem is mert szerettem volna rendezett anyuka látszatát kelteni a könyvelők előtt akik egyben a munkatársaim is , szóval szerettem volna a toppon lenni. Hát minél jobban akartam annál jobban nem sikerült.
Aztán persze elértünk hozzájuk, és Bálintom nagyon jól érezte magát a társaságukban. Produkálta magát, tapsolt dumált, mindent megnézett , nem félt pedig számára ők idegenek, nevettett sokat , hozta a formáját. Dagatt is a "mellem" rendesen. Látni kellett volna ahogy a vezetőkönyvelő , egyébként töbszörös nagymama visszament gyerekbe és csuszott mászott Bálinttal a földön.
Fél egy körül eljöttünk tőlük és már mentünk is az ebédlőbe hogy találkozzunk az én kis focistámmal. Így is lett, már útközben láttam őket ahogy sétálnak az ebédlő felé olyan jó érzés volt. Aztán Dávid természetesen megengedte hogy odaüljön mellém és együnk együtt. Tudjátok olyan büszke voltam és vagyok rá. Sokáig ő volt az én egyedüli kicsikém, és jó látni hogy abból a pici babából ekkora önálló gyerek cseperedett. Örülök hogy sportol, szeret mozogni persze nem kell hogy élvonalbeli legyen , de mivel én is sokáig sportoltam tudom hogy nagyon sok dolgot tud adni.
Azon a napon este megvolt Bálintom második "balesete", és azóta még kettő.
Este fürdés után még mászkált a szobában , fárasztottuk apával kicsikét. Elég fáradt volt már és ahogy felkapaszkodott az ágy mellé meg is csúszott a kis keze és a lefejelte az ágy sarkát. Persze az kárpittal van bevonva , de olyan szerencsétlenül esett hogy felrepedt belül a kis szája. Ömlött a vér, én meg megijedtem hogy nehogy a kis "gizikéjének" legyen baja. Hál istennek semmi. Megmaradt a fogacska. A vérzés csak nehezen állt el , így az egész napi kiegyensúlyozott gyerekből átváltozott Bálintom egy fájdalmasan visító gyerekké, ami természetes egy ilyen esés után. Nagyon nehezen aludt el , és ha elaludt 10 percre rá felébresztette a fájdalom. Nagyon sajnáltam. Adtam is neki egy kis nurofent, végül is az segített. Szóval érdekes napot zártunk.
Azóta tegnap kétszer is történt kisebb baleset. Az egyik kis orrvérzést okozott , a másik kis puklit a fejen. Pedig tényleg mindig szinte a sarkában vagyok, dehát ezeket úgy néz kis nem nagyon lehet elkerülni főleg ha egy kis örökmozgója van az embernek.

Várom már a hétvégét mert elmegyek Danimmal moziba megnézzük a Toystorie 2 -őt. Szeretnék kicsit több időt tölteni most vele is.Reméljük apa nem lesz fáradt mert rá maradna Bálint addig.

Majd meglátjuk!