látogatók száma

2010. szeptember 6., hétfő

Alvós gondok

Igen igen. Eddig viszonylag jó alvó kisebbik csemetémmel az utóbbi időben gondok vannak.
Alvásügyileg vannak problémák. A probléma megoldásán vagyok úgy kb. 3 napja, és mondhatom nem könnyű a helyzet.
Bálintom egyszer csak egyik napról a másikra éjjelenkét sír, se így se úgy nem jó. Ha magam-melléveszem azért, ha nem és a kiságyba teszem azért. Persze nem sírással kezdi, mászkálni akar, felül, aztán nyöszörög és sír. Egyedül ha ringatnám az lenne neki jó, na de az nem megoldás.
Biztos én vagyok a felelős ezért, nekem könnyebb volt magam mellé venni mikor kicsi volt , és lehet hogy ettől megzavarodott. Nem tudom, csak azt hogy anno Daneszom elvolt mellettem és mikor megért rá akkor kiköltözött a szülői fészekből. Sajnos csak egy megoldás maradt ami drasztikus de rövid távon vezet eredményre. Hagyom sírni , üvölteni , kiabálni. A szívem majd beleszakad mert mutat felém a két kis kezével és kéri hogy vegyem ki. Már vettem ki mert nem bírtam nézni, de nem jó megoldás mert csak ringatva aludna el, és abba a pillanatba felébred ha vissza rakom a helyére.
Az alvást meg kell neki tanulni máshoz is kötni , nem csak hozzám ezt kell most megértetnem vele. Elég nagy már , meg fogja tanulni pár átsírt éjszaka után. Tegnap este mikor kijöttünk az apjával a szobából és hagytuk sírni, én is elsírtam magam. Sajnáltam, hogy nem jó neki már mellettem , és már a mellem sem kell lassan ,nem lehet vele megnyugtatni. Leszokóban van a ciciről és valahogy ez szintén megvisel, pedig örülnöm kéne mert viszonylag lazán veszi a cicitémát. Ha adok neki kell, ha nem adok nem kell alapon. Kicsit ez a leválás dolog olyan mélyen érint, Daneszomnál én nem akartam illetve egy betegségből kifolyólag nem tudtam 11 hónapos kora után szoptatni, de nem viselt meg mert tudtam még úgy is lesz gyerekem. Talán most azért is visel meg mert tudom hogy nem lesz több picurim. A biológiai anyaságom úgymond befejeződött, de tudom azt is hogy most kezdődik csak a java igazából és ez egy életen át tartani fog. Szóval nem csak a gyereknél van most lelki sérülés hanem nálam is. De ezen is átlendülünk majdcsak, és vár még ránk ezer meg ezer csudijó dolog együtt.
Végülis már sikerről is beszámolhatok e téren ugyanis két felkelés , és kb. 30 percnyi kitartó sírás után az én kisfiam olyan jót aludt reggelig mint a bunda. Remélem elég erős leszek hogy ezt végig csináljam ! De nem látok most más megoldást úgyhogy kénytelen leszek.

1 megjegyzés:

Domonkos írta...

Jól csinálod és kitartás!!!!Náhány nap és nem lesz semmi gond! Meglátod!
Puszi