Anyáknapja a suliban, avagy megríkattam anyát rendesen!!

Igen megríkattam nem is akárhogy. Azt tudni lehetett hogy anya nem fogja bírni könnycseppek nélkül , de hogy ennyire sírni fog ezt nem tudtam.
Már napok óta egyedül tanultam a versem, apának el is mondtam. Apa azt mondta , hogy anya nem sírni fog hanem bömbölni. :) Hát be is jött. Bár megmondom őszintén kicsit meg is lepődtem rajta hogy ennyire nem fogja bírni. Már akkor majdnem sírt mikor meglátta milyen szép virágokkal vártuk őket a teremben , aztán nagyon sokan elmondták a versüket már azokon is volt hogy elsírta magát, így mikor rámerült a sor már épp eléggé hogy is mondjam szóval épp eléggé zaklatott volt.
Így szólt a versem:

Elmesélem, hogy szeretlek

Mikor járni tanítottál,

lehajoltál hozzám.

Azt súgtad, hogy: drága kincsem…

s megcsókoltad orcám.

Ölelgettél, cirógattál,

ápoltad a lelkem.

Kedves szóval terelgettél

- bármi rosszat tettem.

Oly sok éjjel virrasztottál

kívánságom lesve.

Álmot hozó meséd nélkül

sose múlt el este.

Beszédre is tanítottál -

szívesen mesélek.

Elmesélem e szép napon,

hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók

szeretik a mézet,

Édes, drága jó Anyácskám

úgy szeretlek téged.

Sírva nevetve végighallgatta a verset majd megpuszilt és megköszönte. Hát így ünnepeltük mi az anyák napját, remélem jövőre ugyanígy megsiratom majd, mert tudom ezek az öröm könnyei voltak, és boldog voltam hogy örömet szerezhettem neki!
Szeretlek anya!!!!!