De nehéz az iskola táska..... (anya jelent)

Szó szerint!!! Tényleg nehéz. Mind súlyilag, mind anyagilag! Idén majdnem 10.000 forintot fizettem másodikos könyvekért, + az ebéd 6.000 ezer. És nekem csak egy iskoláskorú gyerekem van, és csak másodikos! Merthogy úgy tudom minden évben több és több lesz , negyedikes ismerőseim csak a tankönyvekért 14.000 -et fizettek! És ezt mind hónap végén!!! Persze nyílván kell a gyereknek új tornacipő mert a régit kinőtte, na nekünk ebből kettő kell mert teniszre (ami ingyen van és kötelező itt nálunk) szóval teniszre is kell egy pár új csuka. Aztán táska , tolltartó ( mi ebből nem vettünk most újat mert teljesen jó állapotban van a régi) , és persze az írószerek, ami nekem kb. 4000-ben állt meg, úgy hogy nem a legjobb és legmárkásabb cuccokat vettem meg.
Azért nem árt beszerezni új göncöket sem , na ilyen téren nem panaszkodom rengeteg jó és újszerű cuccokat kaptunk. Azért én is vettem a Daneszomnak egy sulibajárós új félcipőt , ez relatív nem volt drága 3500 Ft.-!
Szóval drága kis csemeténk beiskolázása nem volt olcsó mulatság , és ő csak egyedűl iskolás mi van a két gyermekesekkel??? Azoknak dupla minden ugyebár. Háromgyermekesek már kapnak támogatást asszem, de lehet hogy nem teljesen így van, úristen nem is merek belegondolni ha mégsem.
Szóval nekem is mélyen a zsebembe kellett nyúlnom ami azért nehéz mert olyan lakáshitelünk van amire havi 100.000 Ft.- körüli összeget fizetünk!
Nehéz, nehéz! Na de ez a blog nem erről kell hogy szóljon igaz??

Az én egyesszámú csemetém a nyár alatt rengeteget nyúlott, és nőtt. Cirka 35 -ös cipőt kell vennem a másodikos fiamnak. Szóval nem kicsi a gyerek. A szája is nőtt bár ezen nem kell csodálkozni kicsit elkanászodott a szünidő alatt. Augusztus eleje óta tanulunk , ismétlünk hát nagyon sokat felejtett ez a kópé gyerek. Na de azért vagyok én, hogy újra gatyába rázzam , úgy és annyi tudással menjen sutyiba amilyennel kijött onnét. Mára már szépen belerázódott!

Egyébként nagyon fog hiányozni , egész hozzám nőtt a nyár alatt. Sajnálom hogy érdemben nem tudtuk sehova elvinni nyaralni, de ezek a piszkos anyagiak nem engedélyezték ezt idén. Talán már jövőre tudunk menni. Itt- ott voltunk persze , meg azért a mamánál is nyaralt a gyerek de én többet szerettem volna neki adni. Nem mondja és úgy látom nem hiányzik neki , de az én lelkem ezt nagyon megsínyli.

Szó mi szó most már úgy látom azért várja a sulit , a barátokat, tanárokat és az új könyveit is boldogan lapozgatta a minap mikor kötöttük őket! Remélem idén is zökkenőmentes tanévet zárhatunk majd. Egy kicsit azért sajnálom szegényt, tudom ez a dolga de mégis, valahogy minket anno nem fárasztottak ennyire ki a suliban. De hát ez van én és az apja mindenben segítjük majd!

Tizenegyedik

Huhúúúúúúúúú hogy repül az idő már 11 hónapos vagyok!!!
Nemsokára megtartjuk az első szülinapom, már nagyon várom.
Leírom most mi vonatkozik egy magamfajta 11 hónapos lurkóra ha nem bánjátok!

Szóval kezdem!
-Beszéd:
Egyre többet és egyre élénkebben egyre érthetőbben anya szerint!
Szavak amiket mondok: baba, tátá (pápá), cica, mama, dem (ez a nem)
Anya sokat énekel nekem és sok mondókát is mond ezeket nagyon szeretem hallgatni, mesekönyvben az állatokat megismerem, de egyenlőre mindegyikre cicát mondok!:)))
Anya vezényszavait megismerem és reagálok, a nem és a vigyázz utasításokat igyekszem komolyan venni sajnos nem mindig sikerül mert már most nem bírom a korlátokat.

Egyre függetlenebb vagyok!
A kedvenc játékaimat szeretem saját magamnak megkaparintani, sőt olyan dolgokkal is szívesen játszok amiket nehéz elérni , de ha mégis elértem akkor nagy a boldogság!
Anya már tudja ha nagyon csönd van akkor valami olyan dolgon munkálkodom épp amit nem biztos hogy ő engedne.
Megkezdődött az állandó futkosás, nincs megállás!!! Imádok menni, annyi érdekes dolgot fedezek fel és egyre többet járok gyerekek közé , anya fél is hogy bejön a rossz idő és akkor nem tudunk annyit menni, de mondta majd húzunk esőkabátot és megyünk esőben is. Hiszen engem egy kis eső nem rettenthet meg ugyebár!!!
Mondtam már hogy nem szeretem a korlátokat, na ha épp öltözünk vagy csak pelenkáz anya akkor sem tudok egy percre sem nyugton maradni, nem bírom ha lefognak ilyenkor próbálok anya karjaiból kiszabadulni ez általában kis hisztivel jár és a vége hogy anya fut utánam hogy a pelust felhúzza rám. De hát mit tegyek egyszerűen nincs időm holmi pelenkázásra sem, amikor annyi minden más van. Szegény mindig le is izzad rendesen, legalább is ezt szokta mondogatni.
Amúgy különben jól megvagyunk mi anyuval, nagyon szeretem és elég anyás is vagyok, dehát lennék én apás is de apa mindig csak dolgozik sajnos. Viszont még a tesóval imádok lenni , nagyon sokat bohóckodunk és amikor átjönnek a barátai akkor én is mindig játszok velük. Ilyenkor anya is kicsit végezhet más munkát, például főzhet vagy bármit csinálhat ilyenkor tutira nem hiányzik.
Evés:
Ezen a téren nincs probléma, mindent megeszek amit anya kínál de van egy kedvencem a spagetti jó sok sajttal hmmmm. Na meg a barack a finom lédús barack na hát az valami mennyei.
Anya azt mondta lassan megpróbálhatok egyedül is enni , jaj neked terítő és lambéria majd jól összekenek mindent !!!:))))
A súlyom kb. 9,5 kg lehet most és 73-74 cm a hosszom , de pontos adatot csak pár nap múlva tudok nektek mondani amikor megyek mérésre.
Anya folyton mondja is hogy egyre nehezebb a "csomagja"mármint én értitek csomagnak hív de édi!! Az biztos hogy nem vagyok könnyű , kicsit fáj is néha a dereka meg a térde. Mondta hogy lassan tornáznia is kell , hogy tudja velem tartani a lépést. Mostanában alszik is velem délután így jobban bírja a kiképzést. Ha már az alvásnál tartunk: ilyen téren azért akadnak velem problémák. Például csak anyu tud vagy inkább azt mondom altathat el, de mit tegyek én csak nála vagy vele tudok elaludni . Az éjszakákat többnyire végig alszom de sajni nem a kiságyamban ott csak hajnali 1-2 -3-ig alszok egyedül , utána anya, cici és együtt tovább reggelig. Hát ez van , de azt mondta anya egyenlőre még ezt nem bánja, majd eljön az ideje hogy teljesen külön kell aludnom. Én viszont titkon remélem az még messze van nagyon.
Így éldegélek én a családommal együtt , továbbra is jókedvű és eleven kicsi babaként. És nemsokára 1 éves leszek, na akkor majd beszámolok a születésemről is hogy hogyan zajlott. Na meg az első igazi szülinapi bulimról.

Addig is legyetek jók legalább annyira mint amennyire én is az vagyok! (Az vagyok????) anyát kéne megkérdezni!

Na puszillak titeket ! Bálintosz nagyfőni

Na ezt figyuzzzátok !!!!!

Sziasztok!

Itt egy videó hogy bemutassam hogy is megy mostanában a járásdolog!

Elevenségből ötös!!!!!

Üdvözöllek kedves olvasók!

A beszámolóm címe magáért beszél , igazából most kifejteném nektek mit is takar ez az elevenség dolog, hiszen drága jó szüleimtől mostanában mást sem hallok csak ennyit: Bálint te nagyon eleven vagy!!

Nos akkor hajrá!

Szóval azt már tudjátok jól hogy járni tanulok, amit kezdek tökéletesre fejleszteni és pár lépést magamtól is megteszek. A járás dolog nagyon letud fárasztani, de azért mégsem annyira hogy a "rosszalkodásaimról" lemondjak! Na erre mondják a szüleim hogy eleven vagyok, de mit tegyek ha mindig minden érdekel ??? Különben is ahogy a Jutka mamáméktól hallom az én drága jó anyukám is hasonlóképp eleven volt mint én!
Persze fárasztom is a családot rendesen , de egyenlőre még kell a közreműködésük hogy elérjek pár dolgot!
A múlt héten apa is itthon volt velünk , és mondhatom nagyon összenőttünk , folyton vitt magával minden hova szinte anyával csak altatásnál és szopizásnál találkoztam. Most hogy megint elment a nagyvárosba és nincs itthon hiányzik is rendesen, anyának is úgy látom és persze a bátyusomnak is.
Azért jó hogy első önálló lépésimnél itthon volt, igyekeztem is rendesen megmutatni mit tudok. Nagyon élvezetes ez a járás dolog , csak anya folyton a sarkamban van és nem hagyja hogy kibontakozzam ezen a téren. Egyébként mindegy is mert így is szépen sétálhatok amennyit csak tetszik.
Még apa itthon volt voltunk egy csomó helyen, szinte nem volt olyan nap hogy ne mentünk valahova. Eléggé felborultak a napjaim emiatt , de üsse kő hiszen apa jelenléte kárpótolt ezért.
Csinált nekem egy kiskaput a lépcső elé, merthogy én bizony felmásztam rá, és le is borultam onnét! Nem nem lett semmi bajom de ezek a szülők annyira féltenek hogy megsérülök....
Na ezért készült a kiskapu. Pedig már úgy éreztem biztosan sikerülne felmásznom az emeletre a Daneszhoz , tudjátok imádok ott fenn lenni, az ő szobája olyan mint egy kincsesbánya, tele jobbnál jobb játékokkal. De most elzárták előlem a felfelé vezető utat, így csak más közreműködésével juthatok oda fel.
Egyre többet sétálok kinn az utcában is , és nemám babakocsiba tolva nem nem!! Megfogom anya kezét és úgy. Nagyon érdekes dolgokkal ismerkedem. Ilyen például a kavics (amit nem szopogathatok) , de szeretem a virágokat is nézni na meg jól megtépni. Persze a szomszéd gyerekeket is láthatom hogy szaladgálnak és már alig várom hogy én is köztük legyek.

Szóval élménydúsan zajlanak a napjaim el is fáradok estére nagyon.

Igyekszem ha lehet többször jelentkezni mostanság és beszámolni a mindennapokról ígérem!

Addig is maradok tisztelettel: Bálintosz az eleven nagyfőnök !! Puszi


Reggeli bunyó az ágyban
A mosógépbe imádok belemászni
Uncsi a bimbin ülés :)))

Paradicsom evés :)))

Túl a nyár felén

Igen már itt tartunk! Rég nem jelentkeztem ennek több oka is volt, de most leírom mi is történt velem bizonyítványosztás óta, tudom hogy azóta tartozom a beszámolóval.

Tehát, az évzárón kiosztották a bizonyítványokat, és nekem nagyon jól sikerült az évem, bár nincs mit szépíteni ezen de a magatartásom és kicsit az írásom is romlott év végére.(Csak jó lett)
Így a várva várt kitűnő bizonyítvány még várat magára!!! Talán majd jövőre sikerül.
Egy picit bántam hogy engem nem hívott ki az igazgatónéni hogy adjon oklevelet titkon azért számítottam rá, de mégsem. Pedig akiket kihívott sem volt jobb a bizijük , de a magatartásuk kitűnő volt ezért ők kaptak elismerést.
Na de ennyit erről, inkább elmesélem mi minden történt velem eddig.

Szóval tombol a nyár ,és én annak rendje és módja szerint rendesen ki is használom ezt. Folyamatosan focizunk a srácokkal és rengeteget játszok.
Erről jut eszembe , voltam focitáborba egy hetet. Nagyon jó volt !! Dávid a szomszédunk edzősködik a PVSK-ban és szólt ha van kedvem menjek! Hát persze hogy volt kedvem.
Az első két nap szakadt az eső és fújt a szél de mi így is kint a rossz időben fociztunk anya aggódott is rendesen értem , minden nap elmondta hogy öltözködjek , és törölközzek folyamatosan! Néha agyamra megy a túlzott aggódásával, de már rájöttem ha megígérem neki hogy megcsinálom amire kér akkor előbb szabadulok:) (meg ne mondjátok neki)

A rossz idő a hét közepére elszállt és én ekkor élveztem legjobban a tábort , nagyon szeretnék még menni ha lesz.

Kértem is a szüleimtől egy stoplis cipőt amibe majd nyugodtan focizhatok a füvön.
Meg is kaptam , Július elején lementünk nagyszüleimhez nyaralni pihenni , és egyik nap anya felvetette mi lenne ha elmennénk Szigetvárra körülnézni!!! Tudjátok olyan kirándulásos nap volt ez. Hát elindultunk , és mondhatom nagyon jóra sikeredett az a nap is. Megnéztük a Szigetvári várat , anya mesélt a történetéről, és bejártunk a várost is. És a nap fénypontja az volt hogy megkaptam a stoplis cipőmet amire annyit vártam! Anya elő szülinapi ajándékként megvette nekem egy ottani sportboltba. Csodaszép! piros és ezüst , fehér és fekete színekkel kombinált Reebok cipő! Na ehhez már csak egy sportszár hiányzott, és anya azt is vett nekem. Majd rakok fel képet erről is.
Képzeljétek ott Szigetváron mindenki olyan kedves! Ez nekem és anyának is azonnal feltűnt. Nagyon sok boltot bejártunk a cipő miatt és annyira kedvesek voltak minden üzletben az eladók!!! Kérdeztem is anyától itt mitől olyan mások az eladók, miért mosolyognak annyit és miért beszélgettek annyit velünk??? Anya nemigazán tudott válaszolni rá, csak annyit mondott viccesen, "biztos más a levegő itt"!
Szóval ez szintén egy nagyon jól sikerült nap volt!

Aztán hazajöttünk pár napra mamáéktól, és gyártottam a meghívókat a szülinapi bulimra és meg is hívtam a legjobb barátaimat. Andrist, Petyát, Esztit, és Demeter Danit na meg persze Gábort és Kikit akik mamáéknál a legjobb barátaim.

Még itthon voltunk , elmentünk az állatkertbe az unokatesóimmal. 2 órát töltöttünk ott nagyon élveztük , sokáig elidőztünk a majmoknál vízilovaknál , és a Liliputi udvarba is. Jaj olyan vicces volt a Gabineném is. Képzeljétek mit mondott!!! Még az állatkert elején jártunk és néztük a madarakat. Volt ott egy Marabu nevezetű madár és mellette gubbasztott egy gólya. Szerettük volna jól szemügyre venni de ez csak gubbasztott a marabu mellett és nem moccant. Anya mondta hogy biztos valami baja van fáj a lába vagy ilyesmi , erre megszólalt a neném "biztos ez csak egy mű gólya"!!! Értitek állatkertben mű gólya !!! :)Hát nagy röhögésben fakadtunk ki, persze aztán Lilinek is volt egy beszólása , tudjátok ő az unokanővérem. Szóval voltunk a liliputi udvarba ahol rengeteg háziállat van! Felmentünk egy nagy lépcsőn és megnéztük az összes állatot. Anyáék még vacilláltak hogy babakocsit hogy vigyék fel a lépcsőn. Erre Lili visszaszaladt hozzájuk és lekiabált: gyertek horkolnak a lovak! Én már ekkor nem értettem a dolgot hát elindultam hogy megnézzem hogy horkolnak a lovak mert én bizony még olyat nem láttam. Anyáék közben megérkeztek és ők is ezt mindenképp meg akarták nézni. Erre Lilike rámutatott két hatalmas cocára , az egyik jobban horkolt mint a másik, és azt mondta na itt vannak halljátok hogy horkolnak! Persze ismét röhögésben törtünk ki, biztos malacokat akart mondani !(remélem) :)))

De hogy ne legyen túl hosszú és unalmas a beszámolóm lassan befejezem. Csak még annyit hogy volt a szülinapom is. Csuda jóra sikeredett! Nagy buli volt papáéknál! Medencéztünk fociztunk, tortáztunk szóval örök élmény marad. A szüleim ismét kitettek magukért hogy én és a gyerekek jól érezzük magunkat! Rengeteg ajándékkal lettem gazdagabb, amit mindenkinek köszönök. Minden élményemről igyekszem majd fényképet feltenni, de a legtöbb kép apa telóján van amit még gépre kell tenni. De pótolom ígérem!!!

És még tart a nyár ! Várom hogy apa itthon legyen szabin , mert már nagyon hiányzik, nem sűrün látjuk mostanság. Ígérte hogy elmegyünk egy csomó helyre még itthon lesz. Nagyon várom már az új élményeket!
Mindenkinek további szép nyarat kívánok , és legalább annyira érezzétek jól magatokat ahogy én is!
Happy Holiday !

üdv: Danesszosz

Járni tanulok!!!

Sziasztok!

Csak egy gyors bejelentkezés tőlem, ugyanis nyaralok a papáméknál, de tegnap hazajöttünk egy napra, mert anyának elintézni valója akadt.
Tegnap kaptam a szülőktől valami járássegítő játékfélét, nagyon tetszik! Gondoltam megmutatom az erről készült videót!

Mindenkinek további szép nyarat kívánok! Ha visszajöttünk jelentkezünk ismét!

üdvözlettel : Bálintosz nagyfőnök

A hét történései

Sziasztok!

Gondoltam bejelentkezek kicsit, és elmesélem mi történt velünk az elmúlt napokban.
A hét viszonylag csendesen telt, telik mert ma ugye még csak péntek van. Hétfőn és kedden gyakorlatilag a sok esőtől ki sem lehetett ismét mozdulni a lakásból. Bálintom meg már annyira megszokta a délutáni sétákat hogy ilyenkor elég nyügös is tud lenni ha nem tudunk menni. Daneszom elkezdte a focitábort , ami ebben a rossz időben- már ami a hét elejét illeti- elég ilyesztő volt a számomra. Nem szokásos nyári záporral tarkított szeles bolond időjárás ilyenkor anyuka természetesen aggódig a fiáért. Váltás ruha, esőkabát, váltó alsónemű , váltó cipő stb. stb. Szegény gyereket úgy felszereltem holmival hogy alig bírta el a táskáját. De fő az óvatosság hiszen kinek hiányzik egy kis tüdőgyulladás! Ennek ellenére Daneszom jól bírja a kiképzést, bár nagyon elfárad mindennap. Azért örülök hogy tetszik neki , de már örülnék ha itthon lenne kicsit és pihenne.
Egyébként szomszédunk az edzője, és nagyon szereti. Én is nyugodtabb vagyok hiszen tudom hogy Dávid valamennyire ha lehet így mondani több figyelmet szentel rá mintha egy idegennél focizna. Egész belejött a végére, és tegnap már mondogatta hogy ő még járna szívesen. A magam részéről én most örülök hogy már itthon lesz, tegnap sem látszott a gyerek szeme fehérje a fáradtságtól , és ezt még két nagy táska is tetézte a szem alatt.
Tegnapelőtt el is mentünk Bubussal az ebédlőbe ahol ebédelnek, itt bárki ehet gondoltam én is összekötöm a kellemest a hasznossal és legalább együtt eszünk. Előtte elintéznivalóm akadt a könyvelőknél, és amióta megszületett Bálint nem látták ezért hát fogtuk magunkat és kocsiba pattantunk. De ez a nap sem indult egyszerűen. A szokásos reggeli alvás közben megérkezett a papa, aki már tudja jól hogy Bálintomat reggel nyolcig- fél kilencig , vagy tíz óra után láthatja ugyanis közte alszik. Szóval megérkezett a papa háromnegyed tízkor mondván megy a dédihez, csak beugrik egy kávéra. Melegítettem neki kávét ami jó forróra sikeredett, és amit sikeresen magamra öntöttem úgy forrón. Azóta is ott a nyoma a kezemen. Papa megkávézott és 52-ig bírta akkor hangos köhögésbe kezdett. Vajon miért??? Hát persze hogy felkeltette Bálintot mert látni akarta. Egyébként jó érzés hogy így szereti, persze szereti az összes unokáját csak most Bálintom a nyúzgálni való korban van, egyébként tényleg nagyon aranyos. Hát papa is teljesen odáig van tőle. Tehát felkeltette megnyúzgálta és már ment is tovább. Elkezdődött a nap. Szépen összepakolásztam Bálintnak , pelenka törlőkendő, innivaló , cumi 2 ha az egyik bekoszolódna, pénztárca napszemüveg a vezetéshez mert addigra kisütött a nap, egyszóval minden ami útközben kellhet. Felöltöztem, majd gatyába ráztam az én kis porontyomat is. Ekkor jutott eszembe hogy még nem tízóraizott. Nade egy ekkora gyereknél a tízórai fél órába is beletelhet én meg szerettem volna sietni, de semmi esetre sem szerettem volna ha kapkodva eszik a gyerek az én mehetnékem miatt. Gondoltam adok neki egy kis sütőtök- alma kombinációjú üveges kaját talán az lesz a leggyorsabb. Sütőtök - alma!!! Vááááááááá hát persze okos anyuka azután etet sütőtököt apró gyermekével miután már puccba vágta magát. Naná hogy az én másodszülöttem akkor kezdi el fújni a sütőtököt anyára mikor nem kéne!! Akkor változtattunk a tízórain. Egy fél banánt adtam neki amit meg szépen szétnyomkodva kell a szájába tenni. Hát persze ilyenkorra már 11 óránál tartottunk. Úristen ennyit bénázni egy gyerekkel!! Szóval megette a banánt újra átöltöztettem, és én is átöltöztem félig mert nadrágot nem kellett másikat húznom, de így is volt egy pecsét a gatyámon amit útközben vettem észre a kocsiban. Mérgelődtem is mert szerettem volna rendezett anyuka látszatát kelteni a könyvelők előtt akik egyben a munkatársaim is , szóval szerettem volna a toppon lenni. Hát minél jobban akartam annál jobban nem sikerült.
Aztán persze elértünk hozzájuk, és Bálintom nagyon jól érezte magát a társaságukban. Produkálta magát, tapsolt dumált, mindent megnézett , nem félt pedig számára ők idegenek, nevettett sokat , hozta a formáját. Dagatt is a "mellem" rendesen. Látni kellett volna ahogy a vezetőkönyvelő , egyébként töbszörös nagymama visszament gyerekbe és csuszott mászott Bálinttal a földön.
Fél egy körül eljöttünk tőlük és már mentünk is az ebédlőbe hogy találkozzunk az én kis focistámmal. Így is lett, már útközben láttam őket ahogy sétálnak az ebédlő felé olyan jó érzés volt. Aztán Dávid természetesen megengedte hogy odaüljön mellém és együnk együtt. Tudjátok olyan büszke voltam és vagyok rá. Sokáig ő volt az én egyedüli kicsikém, és jó látni hogy abból a pici babából ekkora önálló gyerek cseperedett. Örülök hogy sportol, szeret mozogni persze nem kell hogy élvonalbeli legyen , de mivel én is sokáig sportoltam tudom hogy nagyon sok dolgot tud adni.
Azon a napon este megvolt Bálintom második "balesete", és azóta még kettő.
Este fürdés után még mászkált a szobában , fárasztottuk apával kicsikét. Elég fáradt volt már és ahogy felkapaszkodott az ágy mellé meg is csúszott a kis keze és a lefejelte az ágy sarkát. Persze az kárpittal van bevonva , de olyan szerencsétlenül esett hogy felrepedt belül a kis szája. Ömlött a vér, én meg megijedtem hogy nehogy a kis "gizikéjének" legyen baja. Hál istennek semmi. Megmaradt a fogacska. A vérzés csak nehezen állt el , így az egész napi kiegyensúlyozott gyerekből átváltozott Bálintom egy fájdalmasan visító gyerekké, ami természetes egy ilyen esés után. Nagyon nehezen aludt el , és ha elaludt 10 percre rá felébresztette a fájdalom. Nagyon sajnáltam. Adtam is neki egy kis nurofent, végül is az segített. Szóval érdekes napot zártunk.
Azóta tegnap kétszer is történt kisebb baleset. Az egyik kis orrvérzést okozott , a másik kis puklit a fejen. Pedig tényleg mindig szinte a sarkában vagyok, dehát ezeket úgy néz kis nem nagyon lehet elkerülni főleg ha egy kis örökmozgója van az embernek.

Várom már a hétvégét mert elmegyek Danimmal moziba megnézzük a Toystorie 2 -őt. Szeretnék kicsit több időt tölteni most vele is.Reméljük apa nem lesz fáradt mert rá maradna Bálint addig.

Majd meglátjuk!