Tegnap megkapta Danikám a bizonyítványát, ami nagyon szépre sikeredett. Példás lett szorgalom és magatartásból is. Igaz 3 db jó osztályzatot is kapott, matekból , szövegértésből, és technikából a többi jeles. Matek ötöse elúszott az utolsó hármas témazáró miatt, hiába már az utolsó két hétben nem volt ott fejben sajnos. Szövegértésből igazából nem is tudtam hogy áll, nem volt pontos képünk róla mit tud, erre nem igazán lehet felkészülni . Amúgy nyelvtanból nagyon szépen kijavította a négyesét ötösre. Technika: na erre megint nem igazán lehet egy gyereket felkészíteni, de csodálkozom hogy csak négyest kapott, mert bizony a Danesz pont az a gyerek aki állandóan vág , ragaszt, kreatívkodik. Jár focizni, ami szinte egybe esik a technika órákkal , így feltételezem hogy a munkadarabokat, kapkodva, félkészen tudja csak megcsinálni mert különben nem érne oda a focira. Feltételezésemet az is alátámasztja hogy a focisulisok közül senki nem kapott jeles osztályzatot technikából. Pech, de ez van.
Hozzátenném még, hogy vannak tantárgyak ilyen a nyelvtan a matek nagyrészt, az olvasás, rajz, írás, ének amiben nem vagy csak nagyon keveset segítettem neki. Egyszerűen tudta, tudja. Következésképp nagyon jó tanárai vannak és Daneszom is odafigyelt.
Mindezek ellenére, vagy inkább épp ezért nagyon büszkék vagyunk rá. Okos, jószívű , lelkes és igazságos nagyfiú.
Szegénykém ezért is viselte nehezen hogy még egy szóbeli dícséretet sem kapott a tanáraitól akiket annyira szeret és felnéz rájuk. Már eleve abban a tudatban ment az évzáróra, hogy na most kap valami dícséretet és az a sok munka és lelkesedés ami benne volt az egész évben most végre meghozza gyümölcsét. Hát tévedett.
Az igazgatónéni beharangozta hogy azok akiknek példás a szorgalmuk és példás a magatartásuk kapnak valami jutalmat (könyv, oklevél) az iskolától. Igen kaptak. De a Dani nem kapott. Lehet hogy nem lett teljesen kitűnő, de példás példás lett és eszerint járt volna a dícséret.
Persze akkor "borult a bili" nála teljesen mikor a teremben kinyitván a bizonyítványát evvel szembesült. Na ekkor ugyanazt az arcot vágta, és úgy nézett mint az apja. Komolyan egy az egyben Öcsi volt. Láttam rajta hogy a düh-től sarkon fordulna és kimenne a teremből. De nyugodt és higgadt maradt, csak én aki ismerem láttam hogy teljesen kész van.
Hozzáteszem jogosan érezte becsapva magát. Pedig nagyon szép bizonyítványról beszélünk, de mégis valahogy hiányzott az elismerés neki. Nem nekem hozzáteszem. Olybá tűnhet hogy ezeket én akartam volna besöpörni, de ki kell hogy ábrándítsak mindenkit én teljesen elégedett voltam vagyok .
Az osztály előtt dicsérték meg a jó tanulókat, és valahogy ő kimaradt a szórásból, pedig a legjobbak között van. Na ez megint taccsra vágta.
Gondoljatok bele, ilyenkor mit csinálhat okosan egy szülő, amikor látja hogy a gyereke elveszítette a bizadalmát és jól összetört egy igazságtalanság miatt???
Persze lehet hogy ez így volt igazságos pontosan nem tudok ebben állást foglalni, az éremnek két oldala van szokták mondani.
Szó szót követ , ezen is túl vagyunk. Lelkileg összetört fiamat aki tegnap egész este sírt, (és nem azért mert nem kapott könyvet ), próbáltam vígasztalni. Okosat nem nagyon tudtam mondani csak a szokásos közhelyeket, hogy gyönyörű a bizid, és hogy ami nem "öl meg az megerősít", stb.stb. Meg persze hogy nem felejtették ki, nem lehet mindenkit dicsérni.
Ennek ellenére azt mondta és most szó szerint fogalmazok:
- anya, nagyon fáj a szívem, igazságtalanok voltak velem, szerintem egyszerűen kifelejtettek!
Na ilyenkor mit lehet tenni, pedig direkt felkészítettem vagyis legalábbis azt hittem , hogy nem érje csalódás. Majd az idő elrendezi remélem, és szeptemberben újult erővel veti majd bele a tanulásba magát.
Félek nehogy emiatt nem hogy jobb lesz majd , hanem inkább úgy gondolja felesleges hajtani úgy sem érdekel majd senkit. Pedig minket érdekel , és meg kell értetnem vele hogy nem a dicséretért kell hajtani hanem saját magáért. Nehéz lesz! Visszamegyek dolgozni szeptemberben, és ha lehet még kevesebb időm lesz majd de igyekszünk majd mindent megtenni hogy segítsünk neki.
Belegondolni is rossz hogy már csak szűk három hónapot lehetek velük és ezután soha többet ennyi időd nem tudunk együtt tölteni. Szeretném kihasználni ezt az időt, és tartalmassá, tenni.
Igen elkezdett símogatni a változás szele, és kezdek lelkileg felkészülni a dolgos hétköznapokra. Kicsit várom, kicsit félek, de bátran állok elébe.
Amúgy nagyon szépen telnek a napok, és még rengeteg nyári nap van elöttünk.
HURRÁ!! VAKÁCIÓ!!!
Hoztam pár képet , ízelítőként!
The End és folyt. köv
